Világfajta az Olt partján

Az októberi évjárat-összehasonlító kadarka-kóstoló Balla Géza pincéjéből igen sikeresnek bizonyult. Ezért-e vagy eredeti terve szerint, ügyvezetőnk, Banga Attila ismét egy vertikális sorral rukkolt elő. Az olténiai Prince Stirbey pincészet cabernet sauvignonjának hét évjárata került ezúttal terítékre.

20151109_223046

A Németországba szakadt Ileana Kripp-Costinescu, a havasalföldi főúri család, a Ştirbey família (Ştirbei alakban ismertebb) leszármazottjaként, a rendszerváltás után igényelte és kapta vissza a családi birtokot. Itt alapította meg férjével, a német Jakob Kripp báróval a borászatot, ahova a francia szőlészeti iskolázottsággal rendelkező Oliver Bauer borászt alkalmazták szakmai vezetőnek.

Az ültetvények Drăgăşani mellett, az Olt partján fekszenek, a 2000-es évek elején kezdődött a felújításuk, ma már több mint 50 hektár van a művelésük alatt, öt dűlőről szüretelnek.

A kóstolt fajtáról nem tisztünk újat mondani, és egyébként is a Bordeaux-ból származó szőlőről már mindent elmondtak. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen a cabernet sauvignon világfajtává szaporodva hatalmas nemzetközi karriert futott be, olyannyira, hogy ma ő adja a világ leggyakoribb és legnépszerűbb vörösborát. Emlékeztetőül álljon itt csupán annyi: a cabernet franc és sauvignon blanc nem kívánt gyermekeként jött világra (vad beporzással), amint azt az 1997-ben elvégzett genetikai tesztek kimutatták. A szőlőszemek vastag héjúak, magvai nagyok, cserzőanyag tartalma magas. Hosszú a tenyészideje, ezért kései szüretet igényel.

Következzék hét évjárat cabernet sauvignon-ja a Prince Stirbey-től:

2012 – Enyhe fülledtség, erdei fekete bogyós gyümölcsök, avar, gomba, bors, keserű csokoládé illata, szájban pedig fekete cseresznye, meggy, gomba, fűszer és itt is keserű csokoládé.Viszonylagos fiatalságát jelzi a bíbor szín, gyűrűjének rubinja azonban int, hogy már túl van hátulgombolós korán. Ennek ellenére még igencsak fejlődő a bor, közepes sava azonban jelentős potenciált nem ígér.

2011 – Némi illó savval, fülledtséggel és animális jegyekkel indít az illat, követi a keserű csokoládé, a vanília végül az erdei bogyós gyümölcsök. Ízben keserű csokoládé, vanília, fekete cseresznye, meggy, konyakmeggy, fűszer. Tanninja minden érettsége és finomsága ellenére határozott. Jó az egyensúlya, kellően koncentrált is, de némi komplexitást még hiányolunk belőle.

2010 – Illatvilága nem túl öszetett: zöldfűszer, fekete bogyósok, csokoládé, vanília, ízben ugyanez érhető tetten a gyümölcsök némileg nagyobb intenzitása mellett. Az alkohol melegít, a csersav kissé még nyers, s maga a bor is ezt az összbenyomást kelti, nem túl hosszú lecsengés mellett.

2009 – Fülledtség, animalitás, bőr, avar, dohány, gomba, keserű csokoládé, vanília, fekete bogyós gyümölcs mind jelen van az illatvilágban, ízjegyeinek sora ehhez képest jóval kurtább: csoki, vanília, fekete cseresznye, gomba, fűszer. Kortya hosszú, ám az alkohol kissé kilóg.

2008 – Állati jegyek köszöntik az orrot, bőr, avar, gomba következik, némi nyílás után pedig csokoládé, kávé, vanília, konyakmeggy, fekete cseresznye, szeder. A kortyban csokoládé, vanília, fűszer, fekete cseresznye, meggy, erdei gyümölcs. Bár van egyensúlya, komplexitása nagyon zsenge.

2007 – Gránátba hajló rubinja jelzi: nem mai csirke már őkelme. Illatvilágát is a harmadlagos jegyek uralják – bőr, gomba, avar, dohány, némi illó sav társaságában, fűszer és fekete csokoládé kíséretében –, zárásként jelennek meg csupán a fekete bogyósok. Ízjegyein (fekete cseresznye, fűszer, vadmeggy, csokoládé) egy azonosítatlan kesernye uralkodik. Lehet, hogy az életkor bélyege? Míg az előző borok még hosszabb-rövidebb fejlődési potenciállal rendelkeztek, ez a bor – bár még csúcsközeli állapotban van – már a hanyatlás diszkrét jegyeit mutatja.

2004 – Fekete csoki, fekete cseresznye és ezzel nagyjából ki is merítettük az illatvilág „sokszínűségének” ecsetelését, amihez ízben még hozzáadódik a meggy is. Ennyi. Ja, és ízben, illatban egyaránt illó sav. Már csak tipikussága és egyensúlyának maradványai emlékeztetnek fénykorára.

Ráadásként még egy kis „fűszer”: metoxipirazin. Így nevezik azt a vegyületet, ami a kóstolt tételek majd’ mindegyikénél tetten érhető volt, az, ami a paprikás jelleget kölcsönzi. Román mérce szerint ez akár az adott bor pikantériájaként is felfogható, ám nemzetközi szinten borászok és borfogyasztók között egyaránt negatívumnak számít, és a boltok alsó polcaira száműzi az ilyen jeggyel „ékeskedő” borokat. A metoxipirazint régóta tanulmányozzák, a kutatások eredményeket is produkáltak, nem mindenki siet azonban ezeket alkalmazni.

A szerkezeti jegyeket elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a pincészet biztosra megy, nem kockáztatnak: becsületesen, mérnöki pontossággal – majdhogynem körzővel-vonalzóval – elkészített tisztességes borok ezek: az összetevőket (sav, tannin, alkohol, test) többnyire a közepes (+) szintre lőtték be, alig egy-két összetevőnél van kilengés innen fel vagy le. Végeredményben az egyensúlyt, a tipikusságot és a hosszúságot több-kevesebb sikerrel hozni tudták, ám a koncentráltság és az összetettség többnyire hiányos.

Igyekeztünk minden alig értékelhető jegyet is kimutatni, azonban így se igen vannak évjárati különbségek. Az asztali borok kategóriájának felső vonalából valók ezek a cabernet-k (bár az áruk magasabbra taksálja őket – a román árpolitikába azonban nem kívánunk belemenni), igazi egyéniség híján. „Újvilági egyenminőség” – vágjuk rá reflexből, habár azt is tudjuk, hogy egyre több óperencián túli termőhely (pl. a Napa-völgy és Chile) már pazar ellenpéldákkal szolgál.

Végeredményben arra jutottunk, hogy a 2008, 2009, 2010, 2011-es évjárat alulról súrolja a nagyon jó határát, a többi a jó kategóriába sorolható. Ergó: aki megbízható cabernet sauvignont akar, bátran vegye ezeket, ha ennél többre vágyik, nézzen szét másutt.

A kóstoló intésül szolgáIt a csapatnak: szükséges és tanulságos időnként a hazai piacon is szétnézni. Enélkül képtelenség párbeszédet folytatni a román borokról.

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Kadarka-parádé Balla Gézától

Bár tudjuk, hogy a Kárpát-medence borkínálata nem volt mindig kétpólusú – vörös és fehér –, mégis képesek vagyunk mindannyiszor meglepődni valahányszor azt halljuk, hogy a törökvészig legfeljebb a királyi, esetleg a főúri udvarok ismerték a vörösbort, és kékszőlő a budai királyi birtokon talán ha termett. Aztán megjött a kadarka.

Kígyót-békát mondhatunk a törökre, de ezt a fajtát, illetve magát a vörösbort neki köszönhetjük. Igen, a Mohamed-hívő és szeszesital-tagadó töröknek. Persze, csak közvetve. Ha ugyanis a krónikák igazat beszélnek, akkor az oszmán terjeszkedés elől északra menekülő rácok hozták magát a fajtát és vele együtt a héjon áztatáson alapuló vörösbor készítési eljárást. A fajta neve feltehetően a Shkodrai-tó nevéből eredeztethető (Albánia és Montenegró határán), melynek szerb neve Skadar. Ezt pedig a helyenként ma is fellelhető magyar kadar elnevezéssel összevetve, eléggé kézenfekvő az etimológia. A folytatás sikertörténet. Olyannyira, hogy a filoxéravész előtti magyarországi szőlőterület 60 százaléka kadarka volt. Egerben pedig ez lett a bikavér alapbora.

kadarka

S ha már ily népszerű volt a fajta, és az Alföldön jól át is vészelte a gyökértetű garázdálkodását, a magyarságnak gondja volt rá, hogy visszatelepítse legnépszerűbb fajtáját. De amit nem végzett el a szőlővész, majdnem megtette a szocialista tervgazdálkodás. „Megbízhatatlan és kényes fajtaként” – való igaz, odafigyelést igényel – majdhogynem teljesen kiirtották egyéb bőtermő – ez volt a lényeg – és ellenálló fajták javára. A mai Magyarországon mintegy 1 százalékra tehető a szőlővel beültetett összterület kadarkaállománya.

Most a visszaszokás évtizedeit éljük. Kettőn áll a vásár: termelőn és fogyasztón. Felelős és öntudatos borászoknak hál’ Istennek nem vagyunk híján. Értik a csíziót is: a kadarka már réges-rég hungarikum, és számukra már egyértelmű, hogy világszinten igazán a helyi fajtáinkkal tudunk labdába rúgni. Ezzel a gondolattal a szélesebb fogyasztórétegnek még barátkoznia kell. Főleg, hogy a nagy természetű vörös világfajták eluralkodása után szinte értelmezhetetlen ez a fűszeres, könnyed világ, ami a kadarkát jellemzi. Nemzedékeknek kell visszatalálniuk erre az útra. A kulturált, egyre szélesedő borfogyasztó réteg azonban nyitottságot, érdeklődést mutat.

De milyen is a kadarka? A szőlő gyökere szerteágazó, ezért homokon is megél. Hajtása támasz nélkül is megáll, gyalogművelésre alkalmas. Kései érésű, napfényigénye magas, egyébként igénytelen. Az odafigyelés viszont megtérülhet, ugyanis rothadékonyság, fagyásérzékenység jellemzi és a lisztharmat is könnyen kárt tehet benne. Bőtermő, de a hozamkorlátozást meghálálja. Borát viszonylag kevés csersav, ám hangsúlyos savtartalom jellemzi, ezekkel amolyan magyar pinot noir-nak számít. Mondják is róla, hogy pannon pinot. Viszonylag karcsú test, áttetsző szín, fűszeres íz- és illatvilág, elevenség. A paprikás ételek – gulyás, halászlé – kiváló kísérője, a magyar konyha tökéletes bora.

Magyarország vezető kadarkás területe az Alföld és Szekszárd. Előző helyen könnyedebb bort ad, a szekszárdi löszön valamivel testesebbet. Ezenkívül egyre erőteljesebben jelentkezik a kadarka-piacon Villány, Pécs, Buda, Gyöngyös, Eger is.

És ezeken kívül ott van a Balla Gézáé a Ménesi borvidéken, Arad-hegyalján! A történelmi Magyarország e vidékén termett a legnevesebb kadarka, amelyből aszút is készítettek. Vörös aszút! A XVIII-XIX. század volt a ménesi bor fénykora, és ezt próbálja feltámasztani, nem kevés sikerrel, Balla Géza. Ehhez pedig elsősorban a kadarka hagyományát kellett újra élesztenie. Sikerült! A következő lépés volt a kadarkának olyan identitást adni, amelyre a termőhely, a talajadottságok és az éghajlat predesztinálja. Sikerült! S hogy ez nem múló szeszély: ma Balla Gézáé a legnagyobb Kárpát-medencei kadarka-ültetvény, az Arad-hegyaljai kadarka ismét jelen van az összmagyarság tudatában és poharában!

Mindezt pedig annak ellenére sikerült elérnie, hogy ő maga is vallja, hogy a fajtát nem egyszerű termeszteni. Állítása szerint ötévente kétszer terem jó kadarka, de az is lehet, hogy csak egyszer. (Ezt egyébként a kóstolt kínálat is tükrözi.) A jó minőség érdekében azonban minden tőle telhetőt megtesz. Úgy például, hogy a hektáronkénti 10-12 tonnát is teremni képes fajta hozamát mintegy három tonnára korlátozza, aminek az eredménye kétezer liter hektáronként. S ha a minőség mégsem üti meg az általa elvárt színvonalat, nem palackozza, eladja folyóborként. A Maros közelsége szerencsés évjáratokban az aszúsodásnak is kedvez. Balla ezt úgy fogalmazza meg: esős szeptember után meleg október = aszú. Ezen próbálkozásainak eredménye a Kadarisszima néven forgalmazott nedű.

Balla Géza egyébként borkészítő szilágysági faluból származott Arad-Hegyaljára, az állami pincészethez, miután 1986-ban befejezte kolozsvári agronómiai tanulmányait. A rendszerváltás után vezetője lett a borászatnak, amely 2002-ben, magánosítás révén a tulajdonába került. Első ménesi évében, 1987-ben készítette el első kadarkáját, amelyet e jeles estén meg is kóstolhattunk. De vegyük csak szép sorjában az eseményeket. Balla Géza vertikális kadarka-kóstoló következik:

2013

Tiszta, közepes mélységű rubin színébe még be-bevillannak a bíbor árnyalatok. Illata, tercier aromák híján, fejlődő szakaszról árulkodik, bár az első pacsulis benyomás elgondolkodtat. Azon túl főleg gyümölcsök meg fűszer. Ezek ízben is nagyon ott vannak. A korty egyébként középértékeket mutat (sav, alkohol, test, intenzitás), a cser lóg ki némileg, lefele. Egyensúlya, tipikussága rendjén, a lecsengés is valamivel hosszabb az átlagosnál, de nagy komplexitást hiába keresünk benne. Vonzó gyümölcsösség, kerekség jellemzi, egyenes vonalú, őszinte, nem hivalkodó, de a nagy potenciált ígérő beltartalmi értékeknek híján van. A és a nagyon jó határmezsgyéjén mozog, ott is marad még egy ideig. Fejlődnie viszont nemigen van miből, ez pedig egyértelművé teszi, hogy a kadarka számára Ménesen ez nem volt kiemelkedő évjárat.

2012

Színe, bíboros beütéseivel, ifjoncabb egy évvel fiatalabb testvéréénél. Az illat, némi animálitás leple alatt fejlődő gyümölcsös és fűszeres jegyeket mutat, bár a pici kakaósság már az érés magasabb fokát jelzi. Ugyanerre utal a kortyban jelentkező lekvárosság, amely azonban háttérben marad a játékos gyümölcsösség és kacér fűszeresség mellett. Sava, szesztartalma magas és a cser is meghaladja a közepest, kimondottan testes bor, de kadarka lévén, ezt is pajkosan csinálja. A komplexitást megelőlegezzük neki, de a szerkezete már igen rendben van, a lecsengése is ígéretes. Nagyon jó és még fejlődni fog.

2009

Halvány rubin színe kifejlett kadarkát mutat, amit illatjegyei is alátámasztanak: gazdag és változatos gyümölcsösség (eper, málna, meggy, cseresznye) és fűszeresség (vanília, fahéj) mellett már jócskán jelen vannak a harmadlagos jegyek (avar, gomba) is. Ezeket ízben is újra köszönthetjük, plusz még némi zöldpaprikát is. Ízjegyei intenzívek, határozottak, csersava közepes, érett és finom, ám a sav, az alkohol és a test meghaladja a középértékeket, a korty pedig hosszú. Némi összetettség talán még hiányzik belőle ugyan, de legszebb férfikorban van ez a bor. Nagyon jó.

2008

Ráncosodó arca már árulkodik: túl van élete delén. Rubin színe már gránátba hajlik, és tükrös tisztasága is immár a múlté. Illatában a körömlakk tolul előtérbe, majd az ezt követő animális jegyeken pajzánkodik némileg a társaság. Marad azért gyümölcs is a végére. Ízben pedig egyértelműen utóbbiak uralkodnak, némi lekvárosság és fűszeresség kíséretében. Tannin, szesz közepeset meghaladó értékeket mutat, a savgerinc viszont némileg elmarad ettől, ami magyarázattal is szolgál a korosodásra. Egyensúlya rendben van, komplexitást viszont talán sosem ismert. Nyilvánvaló, hogy volt már jobb, és bár elindult a szétesés útján, de szépen öregszik. Nagyon jó.

2006

Ezzel a tétellel bebocsátást nyerünk a nagy, történelmi jelentőségű BG-kadarkák közé. Többünknek van már emléke a 2006-osról. Lássuk milyen több év távolából! Közepes rubinvöröse krisztálytiszta, illata arasznyi távolból is vonzza az orrunkat. A harmadlagos aromák (állati, bőr, avar, gomba) kiszellőzése után a legérettebb gyümölcsök is felsorakoznak: meggy, fekete cseresznye, eper, málna, konyakmeggy, amelyeket fűszer és csokoládé követ. Kifejlett, összetett illatvilág, amelyet méltóképpen követ az ízvilág komplexitása: lásd a fentieket némi diszkrét szilvalekvárral kiegészítve. Közepesen túli sav- és szesztartalom, hasonló test, közepes tanninjai érettek, bársonyosak és karakteresek. Kortya hosszú, szép az egyensúlya és kellően koncentrált. Komplexitása még nincs zeniten, jelzendő, hogy ennek a bornak még tartalékai vannak. S hogy milyen több év távolából? Kiváló!

2003

Némi túlzással, anno ez a bor vette el a szüzességem, s számomra kadarkában azóta is mérce maradt. Ennek megkóstolása fordulópont volt életemben. Addig csak érdeklődéssel ittam a bort, azóta viszont tudatosan, odafigyeléssel. S most jóval deresebb fejjel elismeréssel adózom hajdani önmagamnak: ez a bor – tökéletlensége dacára (Kormos Zoli megfogalmazásában: minden kissé kikönyököl belőle) – ma is egy élő, kiváló bor! Tiszta, közepes rubin szín. A 2006-os tétel íz- és illatvilága visszakacsint ránk, sav- és tanninértékei viszont már a magas kategóriában járnak, és bizony-bizony ez egy testes bor. Nem lenne tipikus kadarka? De, ez egy tipikus ménesi kadarka, Balla Géza tollából. Szép szerkezet, talán némi összetettség még elkelt volna belé, de az már talán sosem lesz meg, mert ez a bor már élete delén van. De még jó ideig ott marad!

2000 – illat és korty sokszínűsége hiányzik

Mély rubinja már homálylik. Talán ezért is mély. Illata körömlakkal indít. Hoppá, ilyennel már találkoztunk ma este, s abból nem sok jó sült ki. Ezt elhessentve egy fejlett illatvilág tárul fel: a harmadlagos aromák dominálnak, ám követik őket a vegetális, fűszeres jegyek, majd a szép gyümölcsösség, amelyben a meggy és a fekete cseresznye uralkodik. Sav, csersav, alkohol, test mind a közepes fölötti értékekkel jelentkezik, ízben pedig az illatjegyek köszönnek vissza – érdekes – fordított sorrendben paprika, dohány és csoki zárással. A komplexitása bár hézagos, a borélet útjának felén (bocsánat, Dante mester!), ez a nedű is kiváló. S ha a 2008-ashoz hasonlóan ez is körömlakkal indított, végeredményben mégis: „mecsoda különbség!”

1987

Végezetül szálljunk vissza időszámításunk kezdetére, a távolból felködlő második évezredbe. Poharunkban az origó! Balla Géza első kadarkája! A homályos, mély gránátba hajló rubin szín nem lep meg egy ilyen szépkorú bornál. Beleszippantva nem túl tiszta illat csap meg, valamicske illó sav és a már refrénné váló körömlakk. Bősz legyezés következik és türelemjáték: ki adja fel hamarább. Nos, kitartásunk diadalt eredményez. Kétes diadalt: aszfalt, bőr, gomba, avar, dohány, széna, medvegyökér. Nem lesz ebből énekes halott. Az újabb kivárás azonban már eredménnyel jár: egyre dominánsabb meggyillat jelentkezik. Hoppá! Hát mégis? Persze kortyban már csak a lekvárosság esetében beszélhetünk gyümölcsös jellegről, de az viszont megbízható. Sőt, a csokis íz is kellemes, olyannyira, hogy e kettő szinte elnyomja az avaros, szénás, dohányos jegyeket. Csersava közepes, érett, kissé szárító, de savai, alkoholszintje, teste, ízintenzitása mind a közép plusz kategóriában helyezkednek el, ami jórészt a hosszú élet titka. Világos, hogy ez a bor már túl van virágkorán, de le a kalappal előtte és készítője előtt, mert meglepően jól tartja magát, talán még néhány évig ilyen lehet. Nagyon jó.

Feleim a borban! Igyatok kadarkát! Evés előtt, evés közben, evés után, evés helyett, mert meghálálja a bizalmat. A kadarkatermelők hisznek benne, de a fogyasztótól várják a biztatást. Hát adjuk meg nekik. Mindannyiunk javára.

Csattanónak is beillik Balla Géza vallomása a szőlőfajtáról: a kadarka nem hosszú életű bor. Az általa összeállított borsorral mintha saját magát akarta volna megcáfolni. Kívánjuk még neki – és nem épp önzetlenül magunknak is – az öncáfolatok további hasonló sorozatát.

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Poharunkban Jupiter vére

Tavasszal olasz kóstolónk volt Borvadászéknál. Akkor még nem sejtettem, hogy az idén még egyszer visszatérünk csizmaországba. Akkor egy általánosabb pillantást vetettünk az Appennin-félszigetre, most tematikusan Toszkánát vettük górcső alá, főszerepben annak fő fajtájával, a sangiovesével. Az eredetmegjelölésekkel tavasszal már foglalkoztunk, ezzel kapcsolatos megjegyzéseinket itt találja.

Kezdjük egy-két apró tudnivalóval a sangioveséről. Hajdanán két fajta kereszteződéséből jött létre ez a szőlő, ma Olaszo. legelterjedtebb kék fajtája, de neve egyértelműen összeforrott Toszkánával. A sangiovese jelentése: Jupiter vére. Viszonylag jelentős mennyiségben termesztik még Korzikán és Argentínában. Bőven termő, hozamkorlátozást igényel vagy kevésbé tápláló talajt. Érési idénye hosszú, gyakorta október közepén is tart még a szüret.

Most pedig következzék a borsor:

Sangiovese

1. Pietramora Riserva 2011 – Fattoria Zerbina, Emilia-Romagna
Még el sem kezdtük toszkán körutunkat, máris hagyjuk magunkat eltéríteni. Mentségül szolgál, hogy ez a Romagna-i bor is a sangiovese okán került be az est válogatásába (no, meg 3% ancellotta is a 97% sangiovese mellé), hisz Toszkána után Romagna adja a legjobb sangiovesét.
Tiszta, mély rubinvörös bor, amely még nem felejtette el a bíbort. Illata gombás, avaros jegyekkel indít, majd jönnek a fekete bogyósok, az áfonya, a meggy, végül kikerekedik a keserű csokival és kávéval. Íze száraz, közepesnél magasabb, érett de még nem kellően finom csersavval, kifejezett intenzitással. Ízben a gyümölcsös jegyek uralkodnak (meggy, fekete cseresznye, szilva), amelyekhez társul a konyakmeggy és a kávé is, némi pörkölési jelleggel fűszerezve. Szerkezetét illetően a hordós érlelés általi komplexitás még hézagos, az alkohol kissé kilóg, de így is nagyon jó, testes bor, még fejlődő stádiumban, közepesnél hosszabb lecsengéssel.

2. Chianti Classico DOCG Riserva, Castello di Radda – 2011
Kezdetnek öntsünk tiszta chiantit a poharakba!
Chianti: Toszkána tartomány egyik térségének neve. Az innen és csakis innen nyert bort nevezzük és nevezhetjük chiantinak. A térségnek van egy alrégiója is, Chianti Classico (nagyjából Firenze és Siena között), ahol prémium kategóriás borok születnek. A klasszikus chianti valójában egy házasítás, amelybe a vörös alapborok (sangiovese és canaiolo) mellé bekerült némi (max. 15%-ban) fehérbor is (trebbiano és malvázia). Kis mennyiségben francia vörösöket is betársíthatott a borász. Manapság egyre gyakrabban hagyják ki belőle a fehéreket, sőt 100%-os sangiovese is futhat chianti néven. A vásárló készüljön fel rá, hogy a palackon nem tüntetik fel az összetevő fajtákat. Harmincnyolc havi érlelés után a bor megjelölhető a riserva jelzővel.
Mindenki látott már hasas chianti-flaskát szalmafonatos kosárkában (fiasco). Ez a hagyományos csomagolás mára inkább turistacsalogató jellegűvé vált, hiszen szuvenírnek igen mutatós, és egyértelműen utal származási helyére. Ám ez nem kötelező, és a mai chiantikra egyre kevésbé jellemző.
A Beretta család által birtokolt pincészet 45 ha-on gazdálkodik, ahol a sangiovesén kívül canaiolót termesztenek még. Kézzel szüretelnek, többször is nekiveselkedve, hiszen minden alkalommal csak a teljesen érett fürtöket szedik le. Az erjesztés részben hordóban részben ellenőrzött hőmérsékletű tartályokban történik, az érlelés pedig kis-és nagyhordókban egyaránt, melyek tartalmát palackozáskor házasítják, ahol még 10-12 hónapot pihen a bor piacra dobás előtt.
Kóstolt borunk 100%-ban sangioveséből készült, akárcsak az est további borai is.Tiszta mély rubin színű nedű, erős illatintenzitással, a jegyek széles választékot mutatnak (fekete bogyósok, kávé, csoki, meggy, dohány, bors, fűszer, paprika). Finommá érett középmagas csersavtartalom, amely még tovább kerekedhet, középmagas test és ízintenzitás. Gyümölcsbombaként jellemezhető, magabiztos kávé- és dohányjegyekkel. A fejlődés szakaszában levő (harmadlagos aromák még alig jelentkeznek), ezért még nem is teljesen komplex bor, hosszú lecsengéssel. Nagyon jó.

3. Val di Suga Brunello di Montalcino DOCG 2010
Lássuk mit is takar a Brunello di Montalcino elnevezés: Montalcino egy dombtetőn fekvő toszkán település a Chianti régiótól délre, amelyről a körülötte elterülő kistérséget is elnevezték, a brunello pedig egy szőlőfajta (a bruno/barna kicsinyítő képzős alakja), amelyről kiderült, hogy valójában egy sangiovese klón neve. A helyiek viszont ragaszkodnak az általuk használt fajtanévhez, igen helyesen, mert boruk neve így márkanévvé nemesedhetett.
Közepes intenzitású rubinszínű bor gránátvörösbe hajló jegyekkel. Illatában nem tolakodik a gyümölcsösség. Némi illó savval indít, majd jön a gomba, dohány, avar, paprika, bőr, és csak a végén némi cseresznye és eper. Kortyban kifejezett intenzitás, középmagas test mutatkozik szintén átlag feletti finom és érett tanninnal. A zamatjegyekben a gyümölcsösség sokkal erőteljesebb, mint illatban, de nem hiányzanak a pörkölési jegyek sem: a kávé, a csoki, a konyakmeggy. Életgörbéje csúcsán levő bor, hosszú lecsengéssel, a nagyon jó és a kiváló minősítés határán. Remek szerkezetéből hiányoztak valamelyest a díszítő elemek, ezért inkább az első minősítés felé hajlott a társaság. Egyébként 2010 a pincészet legjobb éve volt.

4. Pian Delle Vigne Brunello di Montalcino 2010 Antinori
Az Antinori pincészet ikonnak számít a világ bortermelésében: az 1100-as évek óta jegyzett család, amely 1385 – azaz 26 nemzedék óta – a firenzei bormíves céh tagja. Az utóbbi években Magyarországon és Romániában is megvetették lábukat. Úttörői voltak a szupertoszkán boroknak, saját klónokkal kísérleteznek, már nem is csupán bort készítenek, hanem márkákat építenek. A Pian delle Vigne is az.
Gránátba hajló tiszta mély rubin szín, kifejezett illatintenzitással, kezdetben hordós jegyekkel (dohány, avar, gomba és némi animális jelleg), amit a fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztető illatcsokor követ. Szájban kifejezett zamatok (meggy, fekete cseresznye, csoki, földesség, kávé, dohány, pörköltség, vanília) középmagas érett, lekerekedett cserzőanyag kíséretében. Kifejlett bor, még ígéretes gyümölcsösséggel, hosszú utóízzel. Kiváló.

 5. Fontodi Flaccianello della Pieve Colli della Toscana Centrale IGT 2011
Szupertoszkán! A minősített biotermelő Fontodi pince (tulajdonos Giovanni Manetti) Flaccianellója a régi és új borkészítési eljárások tökéletes ötvözésével készül évről-évre csodás minőségben. A bor az utóbbi 10 évben háromszor szerepelt a Wine Spectator 10-es csúcslistáján. A 2011-es termés bora két évet töltött új francia kishordóban, majd még két hónapot nagy tölgyhordóban.
A még bíborszínű jegyekkel is ékeskedő rubin arról árulkodik, hogy ez a bor, még fejlődési görbéjének felívelő szakaszában van. Illatvilága kifejezett, már harmadlagos jegyekkel és pörkölési aromákkal – dohány, avar, kávé, icipici füst –, melyek kíséretében azonban gyönyörűen vonul be a fekete ribizli és a málna is. Az illatjegyek ízben is visszaköszönnek kiegészülve némi vaníliás beütéssel. Tanninja bár érett, bársonyos, mégis erőtől duzzad. Alkoholja magas, de teljes egyensúlyban van a többi összetevővel. Komplexitása még nem teljes, potenciál van még ebben a borban, bár már így is kiváló.

6. Antinori Tignanello 2012
Szupertoszkán bor és egy újabb márkanév – Tignanello –, természetesen Antinori színekben. In hoc signo vinces! A pincészet egyik jelképe ez a bor. Az 57 ha-os azonos nevű ültetvényen termesztik az ebbe szánt szőlőt úgy, hogy a talajt még megszórják darált Albarese mészkővel, hogy az visszaverje a nap melegét, így alulról is melegítve a fürtöket. Érlelés francia és (figyelem!) magyar tölgyfahordókban.
Színe mély bíbor-rubin, illatintenzitása erős közepes, de kezdetben szinte meghatározhatatlan. Egyértelmű, hogy hosszabb szellőzést igényelt volna. Bőszen pörgetjük a pohárban, hogy szóra bírjuk. Először a tercier jegyek settenkednek elő, de lassacskán azok teljes skálája felvonul: kávé, vanília, pörkölés, dohány, gomba, avar, paprika, bors, bőr, aztán szinte szégyenlősen megjelenik a meggy és a fekete cseresznye is. Utóbbiak idővel egyre jobban éreztetik jelenlétüket, jelezvén, hogy egy még igen zsenge borral van dolgunk. Csersava határozott ám érett és finom, teste közepesnél magasabb. Az első korttyal megállapíthatjuk, hogy az illat- és ízvilág gyönyörű összhangot alkot, ám utóbbiban már a gyümölcsösség uralkodik. Még igencsak fejlődő, de máris gyönyörű bor, amely nagyon sokat fog még szépülni. Kiváló! Sőt, pazar!

Néhány általános jellemzőt nem jeleztünk külön (csupán a kivételeket): a sangiovese borok többnyire hosszan tarthatók, ennek fő záloga a fajta magas savassága. Kóstolt boraink egytől-egyig szárazak voltak közepesnél magasabb szesztartalommal. És első borunkat kivéve a kóstolt tételek 100% -ban sangioveséből készültek.
Toszkána kiemelkedik Olaszország tartományainak sorából istenáldotta földrajzi adottságaival, egyedi történeti szerepével, dúsgazdag művészeti hagyományaival, remekmívű boraival, kiváló alkotóival. Ezen tálentumokkal pedig kiválóan sáfárkodik. Olyannyira kiválóan, hogy mi, erdélyiek, akik szintén nem vagyunk tálentumok híján, akár példát is vehetnénk róla!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Kormos Zoli WSET-diplomás lett!

kormosÖrömmel kürtöljük világgá, hogy Kormos Zoltán, társaságunk alapítója, és hosszú ideig elnöke, jelenlegi oszlopos tagja lett Románia első WSET-diplomása! Közel kétévi londoni tanulmányai végeztével júniusban tett vizsgát, és a napokban értesült, hogy az sikeres volt!

Egyébként a Borvadász Társaság húsz tagja közül már zömmel végzettjei vagyunk a WSET budapesti Borkollégiuma I., II., és III. fokú tanfolyamainak, így a mi közösségünk az ország legmagasabban képzett amatőr borbarát köre!

(VL)

Oszd meg és uralkodj:

Megkóstoltuk Chablis-t

20150803_220644_001Chablis: Franciaországnak egyik legészakibb és Burgundiának egyértelműen a legészakibb borvidéke. A vidék e fertályát Fehér Burgundiának is nevezik, hiszen itt még csak fehér szőlő terem, mégpedig chardonnay, amelynek egyeduralmát Merész Fülöp burgundi herceg rendelte el a XIV. században. Kékszőlők ügyében is rendelkezett, választottja a pinot noir lett. A fajtáknak ez a behatároltsága tette egyébként egyedi arculatúvá Burgundia borait. (Persze ez a fajtaszűkítés bekövetkezett a többi francia borvidéknél is.) Ez a két fajta az uralkodó napjainkban is, és bár bortörvényük lehetővé tette néhány más fajta termesztését is, ezek a mai napig is csak amolyan kiegészítői a két nagynak.

A tartomány hűvös szárazföldi éghajlatának köszönhetően (rendszeres a rügyfakadás utáni fagyveszély) az itteni chardonnay-k határozottabb savakkal bírnak és kevesebb gyümölcsösséggel rendelkeznek, mint délebbi fajtatársaik. Tűzköves jegyként határozták meg e borok fő sajátosságát egyes ismerők, mások pedig acélosságról beszélnek.

Már a XVII. században felfedezték Chablis borait (is) az angolok, akik vásárlásaik, később világhódító politikájuk révén világfajtává emelték a chardonnay-t csakúgy, mint a többi francia fajtát. A chardonnay számára a mérce azonban mindig is Burgundia maradt.

A történelem viharai koronként ideig-óráig visszavetették a burgundi borászatot, ide-oda dobálták (hol Burgundiához sorolták, hol Champagne-hoz, a francia forradalom a birtokosi rendszert szervezte át), de az, ha takarékon is, talpon maradt, és ma ismét virágzik.

Chablis, mint borvidék, 27 falut ölel magába a Serein folyó völgyében, azok határával együtt, összesen 6800 hektárt, amelyről évente 1 millió hektó bort készítenek a gazdák. A dűlők, termőhelyek osztályozása itt is megtörtént, négy csoportba sorolják ezeket: petit chablis, chablis, chablis premier cru, chablis grand cru. Ezek elbírálásában a talajtani szempontok voltak elsődlegesek. Célja, hogy felmutassa a hihetetlen sokszínűséget, azt, hogy minden parcella egyedi ízvilágot képes nyújtani. Grand cru-ből hét van, igaz ezt más források egyetlenegyként tüntetik fel, amely hét tulajdonos között van felosztva.

A hagyományos Chablis kis, semleges ízű fahordókban készült, majd a XX. század forradalmi újításaként megjelent az ellenőrzött hőmérsékletet biztosító acéltartály, megvetve ezáltal az új stílus alapjait. Kizárólagossága jóformán végigkísérte az elmúlt századot. Újabban azonban egy visszatérés tapasztalható a korábbi eljárásokhoz. Ismét megjelent a hordó használata, gazdája válogatja, milyen mértékben, de mindenképp acéltartállyal felváltva. Változik tehát a Chablis-stílus is!

Az utóbbi esztendők közül 2011 és 2013 nagyon jó minőséget produkált, 2010 egyenesen fantasztikus évjárat volt. (Párhuzamként jusson eszünkbe a mi Kárpát-medencei gyalázatos 2010. évünk.) Ezekből az évjáratokból kóstolgattunk.

20150803_200252

  1. Bouzeron 2013 – Louis Jadot

Ha már említettük, hogy „futottak még” kategória is van Chablis fajtapalettáján, kezdjük rögtön azzal. Ez pedig az aligoté. A fajta a pinot családhoz tartozik, és az egyetlen hely ahol hivatalosan termeszthető: Côte Chalonnaise. Louis Jadot borában 20 százaléknyi a fahordóban kierjedt rész, a többi acéltartályos. Közepesen citromsárga színű, friss, üde illattal, ahol a virágos jegyek jelentkeznek először, majd később az egresre és a citrusfélékre emlékeztető illatok jönnek. Végezetül kevés hordós jegy is megjelenik finom füstös jelleg formájában némi kovakő társaságában. Kortyban száraz, s a fenti jegyek szájban is jelentkeznek kiegészülve némi savanykás almaízzel. Az ásványosság és a hordós jegyek erőteljesebben jelentkeznek, mint illatban. Szesztartalma és teste közepes, ám savtartalma meghaladja ezt a szintet, akárcsak a jegyek intenzitása. Lecsengése is hosszabb az átlagosnál: Ez utóbbi valamint az összetevők egyensúlya, ami jó mutatókat produkál, koncentrációja azonban nem valami acélos és komplexitásban is van még mit fejlődnie. Jó.

  1. Les Vénérables 2010 – La Chablisienne

A La Chablisienne egy borvidéki szövetkezet, amely Chablis borainak mintegy harmadát állítja elő. Az ő borukkal pedig át is térünk a chardonnay-ra, ami végigkíséri az este további részét. A fajta a pinot családhoz tartozik, és tőkéit e vidéken nagyon sűrűn ültetik (5500-6500 tőke/ha). Acéltartályos és hordós vegyes eljárással készült ez a bor is. Magas savassága talán a tipikusságot erősíti, ám egyeseket ez zavar. Bár diszkréten beköszönnek a mézes, vaníliás, fűszeres jegyek is, a gyümölcs (alma, trópusi) annyira uralkodó, hogy már-már egysíkúvá teszi a kétségkívül jól megcsinált bort. Folyik is a vita, hogy -e csupán ez a bor, vagy már megüti nagyon jó szintet. Határeset mindenképp, nálam inkább előbbi.

  1. 1er cru Côte de Léchet 2011 – La Chablisienne

Egy már majdhogynem kész, lekerekedett bor volt a következő tétel, ami némileg különböző eljárással készült, bár itt is használták az acéltartályt és a kishordót is, ám e bort tizenkét hónapig finom seprőn érlelték, ami kevéske élesztős-vajas jelleget kölcsönzött az íznek, a lecsengésnek pedig némi kesernyét. Összességében elég tartózkodó bor, lassan érkeznek meg a túlnyomórészt gyümölcsös illatjegyek (alma, citrom, egres, sárgadinnye, zöld ananász), amelyeket finom füstösség kísér. Szájban a fentiek mellett is megjelenik a barack és mandula is egy kis élesztősség, vajasság kíséretében. Jó mutatókat prezentál a bor, idővel a még hézagos komplexitás is kiteljesedik, hogy egy teljesen jó szerkezetű bor váljék belőle. De ez már így is nagyon jó.

  1. Sous Vergisson 2010 – J.A. Ferret

Pouilly Fuissé-ből származik a bor, ami Mâconnais régió legismertebb termőhelye. Ez a legdélibb fekvésű vidék melyeknek borait kóstoltuk, s ez azonnal jelentkezik az illat- és ízjegyekben egyaránt. (Amolyan kakukktojás ez a bor, hiszen e vidék nem Chablis része.) 75%-ban zománcozott fémtartályokban, 25%-ban pedig hordóban folyik az érlelés finom seprőn, melyek kesernyés, élesztős jegyeket kölcsönöznek a bornak. A viszonylagos déli fekvésnek köszönhető, hogy az elsődlegesen jelentkező gyümölcsös jellemzők teljes érettségű gyümölcsökre (barack, citrus) emlékeztetnek, s mellettük a mandula és a vanília beköszönt. Ugyanakkor felfedezni vélek némi gyantás, a recinára hasonlító jelleget. Közepesnél fejlettebb test és intenzitás, jó koncentráció, hosszúság és egyensúly: mindez egy nagyon jó bort eredményez. Bár a komplexitás még nem elég erőteljes, nem tévedhetünk nagyot, ha azt is megelőlegezzük neki, hiszen fejlődési potenciál még jócskán van benne.

  1. Grand cru Vaudésir 2011 – William Fevre

Chablis egyetlen grand cru-jének 7 parcellája egyikéről származik jelen tételünk. Fèvre a vidék egyik legnagyobb birtokosa, akinél az átlag chablis-termelőkhöz képest nagyobb jelentősége van a hordónak, hiszen borai esetében a must 60-70%-a hordóban erjed ki, és még 4-6 hónapot tölt ott seprőn, majd összeházasítja a maradék, tartályban erjedt borral, és fémtartályban érleli tovább. Újhordókat nem használ, hordóinak átlagéletkora hat év. Animális jegyek tolakodnak előtérbe, jelezve, hogy e bor tartósabb levegőztetést igényel. Van türelmünk, s idővel jönnek egyebek is: fűszer, gyanta, mandula, barack, méz, amit –kortyolva – kiegészít némi vanília és krémesség is. Teste nem több közepesnél, ám intenzitása annál erősebb, lecsengése pedig kifejezetten hosszú. Minden a helyén van egy jó szerkezethez, kiváló bor, még komoly érlelési potenciállal.

  1. Clos de la Garenne 2010 – Louis Jadot

Teljes nevén: 2010 Domaine Louis Jadot (Duc de Magenta) Puligny-Montrachet 1er Cru „Clos de la Garenne”. Úgy látszik, hogy Louis Jadot keretbe foglalja esténket. Vele kezdtük, vele végezzük. Bora Puligny-Montrachet-ból származik, amely a Côte de Beaune régió kiemelt termőhelye (premier cru). Ha létezik füstölt barack, hát annak az illatát éreztem először orromba tolulni, majd narancs, trópusi gyümölcsök meg fehér virágok érkeztek, később pedig vanília, némi vajasság és krémesség kíséretében. Ízben ezek kiegészítődtek kis barackmaggal meg karamellel és konyakkal. Teste közepesnél magasabb, intenzitása kifejezett. Tipikusság, egyensúly, koncentráció, komplexitás, hosszúság mind szépen a helyén van, kortyban hosszú, kiváló bor, még akkor is ha egyesek számára túltengenek benne a hordós jegyek.

Ja, és hogy el ne felejtsem, boraink esetében nem tértem ki külön-külön bizonyos jellemzőkre, hiszen azok nagyjából megegyezők voltak: tiszta, közepes citromsárga szín. Közepesnél többnyire magasabb savállomány, közepes vagy annál alig magasabb alkoholszint, alacsony, finom, érett cserzőanyag és némi sósság, ásványosság. A borok mind szárazak voltak.

Egy-másfél óra múlva visszakóstoltuk a tételeket. Tanulságos volt, ugyanis az eltelt idő hol hozzátett valamit a tapasztaltakhoz, hol elvett belőlük, apróbbakat módosított, az értékeléseken azonban nem változtatott. Megállapíthattuk, hogy a francia dűlőbesorolás nem beszél félre, a címke nem hazudik. Hagyomány és profizmus egyaránt jellemzi Chablis borászatát. S hogy mik a perdöntő Chablis-jegyek? Hja, ahhoz még sokat kell kóstolni…

Újításként a házigazda, Gündisch Zoli barátunk, a borok nevével ellátott hatpoharas alátétet szerkesztett, amelynek hátoldalán kis Chablis-térkép volt. Bravó!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Berecz Stéphanie és a BorbarátNők duettje

Berecz Stéphanie-ról rég tudjuk, hogy kiváló borász. Egyik, Tokaj két másik kiváló borász hölgyével koprodukcióban készült borát (Három grácia) már kóstoltuk is Kolozsvárott, hiszen a triász többi tagja – Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) és Bodó Judit (Bott Pince) – már járt nálunk. Szombaton megérkezett a hiányzó láncszem is, hál’ Istennek nem üres kézzel. Borbarátnőink beszervezték, és de jól tették!

Berecz Stéphanie évekkel ezelőtt a Loire-mentét cserélte Tokajra. Követte a szívét – akit egyébként Zsoltnak hívnak. A nagy francia borvidék tapasztalatát, szellemét, gondolkodásmódját hozta el a nagy magyar borvidékre, hogy abba beágyazza. A kísérlet bevált, hiszen Tokaj sokkal befogadóbb és színesebb, mint azt a tervgazdaság évtizedei belénk plántálták. Kiváló borokat kóstolhattunk a Kikelet Pincétől – szárazakat és édeseket egyaránt – melyekhez a BorbarátNők társasága készített, ínyeinket kényeztetendő, pompás falatkákat. A párosítások nagyrészt telitalálatok voltak. A konyhai remekek a BorbarátNők magyarázatával fűszerezve, a Kikelet Pince nagyszerű borainak kortyolgatása Berecz Stéphanie bűbájos magyar kiejtésének kíséretében csodálatos összhangban olvadtak össze szánkban, orrunkban, fülünkben, szellemünkben, páratlan konyhaművészeti élménnyel gazdagítva mindannyiunkat.

Pincéjük keresztelőjét taglalva mondta Berecz Stéphanie, hogy olvasatukban a kikelet reményt sugall a következő évre.

Nem marad más hátra, mint hogy a Kolozsvári Magyar Napok boros programjának és minden kolozsvárinak szép kikeletet kívánjunk!

(VL)
20150823_19340420150823_181440

Oszd meg és uralkodj:

Eger halk szavú borásza

Szombat esti vendégünk, Pók Tamás, aki mielőtt a saját borászatát beindította volna kíváncsisága eredményeként, hatalmas tudásmennyiséget halmozott fel más borászatoknál kifejtett sokévi munkája során. Változatos borkészítési eljárással működő pincészetek, fajélesztőket, hozzáadott baktérium kultúrákat és egyéb gyorsító eljárásokat alkalmazó nagytermelők, a legkorszerűbb technológiákat bevető, elit- és tömegborok gyártására, a tengerentúli ízlés kielégítésére szakosodott borüzemek: ezek mind ott vannak Pók Tamás előéletében. Ezek mind szükségesek voltak ahhoz a sokrétű tapasztalattárhoz, mely az önálló arculatú Pók Tamás pincéhez vezetett, ahol viszont már nincsenek fajélesztők, hozzáadott baktérium kultúrák és egyéb gyorsító eljárások, ellenben van a természettel, szakmával és őseinkkel szembeni alázat, odafigyelés, „slow wine”-eljárás. Mindezt pedig ő, amolyan szakmai hitvallásként, így fogalmazza meg: „úgy készíteni a bort, ahogy azt nagyapáink és az ő nagyapáik készítették.”

Elegancia, finesz, zamatok, szép savak jellemzik természethű borait. Az elegancia amúgy e halk szavú férfiúnak is sajátja, ez az úriemberi visszafogottság pedig nemhogy fegyelmezetlenségre, hanem igenis fokozott figyelemre késztette a közönséget is, aki a szokottnál nagyobb nyitottsággal szívta magába a borász jól megérlelt szavait. „Boraink legalább egy évet töltenek hordóban. Nem derítünk, nem szűrünk. Nem sürgetjük a természetet.” Így beszél az, aki felismerte az egyszerűség nagyszerűségét. S ha a természet éppen bukfencet vet, azt is a legnagyobb természetességgel fogadja el. Borainak ő maga a legőszintébb elemzője. Pók Tamás pedig újabban tanítja is a jövendő borászait. Méghozzá a legmagasabb szinten. Hála Istennek!

(VL)

20150822_180139 20150822_180143 20150822_180158 20150822_180505 20150822_180512 20150822_180551

Oszd meg és uralkodj:

A lelkünk nem ráncosodik

…vallja Maurer Oszkár, délvidéki borász, a Kolozsvári Magyar Napok kóstoló sorozatának pénteki vendége. „Jó bort akarok készíteni és tisztességeset. Olyat, amiben benne lakik a lélek…” ezt a Maurer-idézetet már szórólapunkra is kiválasztottuk, most pedig élő szóban is hallhattuk Délvidék legnagyobb borászától, hogy mily fontos számára a lélek. Ezt próbálta belénk is átplántálni. És ott, azokban a percekben, merem hinni, mindannyian, ott jelen levők, megéreztük, hogy nekünk is van olyanunk, és de jó lenne, ha ezt mindig éreznénk. A receptet is megadta hozzá: bort kell inni, mert a bor a lélek kenőzsírja.

20150821_180228

Bemelegítés gyanánt hozott is nekünk hét bort a két borvidékről, ahol munkálkodik. Dél-Alföldről, mely lakóhelye is, és a Szerémségből, mely vidék hajdani nagyságát ő próbálja most visszaadni. Hogyan? Például úgy, hogy nem hódol be a divatoknak. Nem a piacnak termel, hanem az embereknek. Így jutott oda, hogy borai Michelin-csillagos éttermekben is jelen vannak.

Bátran hirdeti, amivel sokan még alig merünk azonosulni: szeressük azt, ami a mienk! Ezért világfajtákkal alig dolgozik, ellenben hiszi és vallja, hogy a régi magyar fajták felveszik a versenyt ezekkel. Külön-külön vagy házasításban kóstolhattunk is furmintot, szerémi zöldet, fehér bakatort, mézes fehéret, bánáti rizlinget.

És még egy szívhez szóló Maurer-tanács: boldoguljunk szülőföldünkön! Fogjunk össze, hiszen egyek vagyunk! Különben megyünk a levesbe.

Felhívás tükörbe nézésre: ez volt a pénteki este. Kiváló borok segítségével!

(VL)

20150821_182200

 

Oszd meg és uralkodj:

Nobilis, azaz nemes – Bárdos Sarolta borai

 

Nomen est omen. Nobilis annyit tesz, hogy nemes. Nem is lehetne más a pince neve.

Évekkel ezelőtt, az első Nobilis kóstolón már megfogalmazódott bennem, amit most mondandó vagyok, s bizonyosságom azóta hitté mélyült. Eddig csak szóban terjesztettem, most végre megadatott leírnom – bár legszívesebben pap lennék, hogy igeként hirdessem, vagy költő, hogy versbe foglaljam arany és kék szavakkal –: Bárdos Sarolta borai olyanok, mint a készítőjük: elegánsak és gyönyörűek. Minden más csak mellébeszélés.

Hordó vagy acéltartály – a borásznak mindegy. Egyikhez sem ragaszkodik körömszakadtáig. Tekintetével simogatja a domboldalt, beszél a tőkéhez, hallgatja, mit susog a szőlőlevél, figyeli a fürt rezzenését, megérti a szóló szőlő szavát, és teljesíti annak minden óhaját. A must pedig megmondja: hordó vagy acéltartály. Mert a nedűnek viszont nem mindegy. És ettől a pillanattól kezdve már a borásznak sem.Bor és borász – két test, egy lélek. Hihetetlen, ugye, hogy a nagyszerű dolgok milyen egyszerűek.

Birtokbor, Susogó furmint, Barakonyi furmint, Sárga muskotály, Kövérszőlő, Amicus. Ez volt a borsor. Mesés!

(VL)

Oszd meg és uralkodj:

Nagy magyarok hordói és jó adag somlói játékosság

 Királyaink, nagy őseink a névadói Kolonics Károly hordóinak Somlón. Ebben benne van a borász feltétlen tisztelete őseink iránt, a hagyomány megélése,és nemkülönben Kolonics humora is, amely átsüt az ő erdélyi hangjának, Kósa András Lászlónak, szerdai előadónknak bemutatóján is, aki avatott és hivatott képviselője a pincének és Somlónak egyaránt.

A humor, játékosság, ott van a látszólag egyforma címkéken, amelyek szinte rejtve ugyan, de a kereső szem számára felfedik, hogy most a Mátyás, a Szent István vagy éppen a IV. Béla nevű hordó leve aranylik a pohárban. Sőt, mi több, elköveti azt a „tréfát” is Kolonics, hogy egyazon bort más-más alapanyagú hordóba tölti. Ízlelő bimbóink jelezték a különbséget. Ez az a kísérletező kedv, amire nem sokan vállalkoznak, amely viszont a szakma huncut szépségeit is meg tudja villantani, és mindenképp előremutató.

És sok egyéb mellett megtudhattuk azt is, hogy juhfarkból bármennyit el lehetne adni, valamint, hogy –akárcsak kedden Mór esetében is kiderült – ez a legkisebb magyarországi borvidék. Hm, lehet valami rang ebben, ha már versengenek érte a térségek…

Telt ház volt, sorban álltak a kedves kóstolni vágyók, ki is maradtak egyesek, hiszen bor és férőhely egyaránt véges. Mi lesz itt az elkövetkező napokban?

(VL)

2 3 4 5 6 7 8 9

 

Oszd meg és uralkodj: