Kékfrankos kóstoló Borvadászéknál

Soros ügyvezetőnk, Jankó Zsolt, merészen indított. A nagy „világjárások” után, úgy döntött, hogy itthon maradunk, s megnézzük mi újság a kékfrankos házatáján. Úgy érzem társaságunk érési folyamatának is tükre ez a tudatos odafordulás a mi Kárpát-medencei fajtáink felé.

A világfajták esetében úgyis mindig Franciaország lesz az összehasonlítási alap, s az ő többszáz éves pinot, cabernet, chardonnay vagy sauvignon hagyományaikkal nem versenghetünk. (Mint ahogy ők sem próbálnak versenyezni a mi aszúinkkal. Annál több eszük van. Mondjuk Sauternes-nek Tokajhoz való hasonlítgatásából csak vesztesen kerülnének ki. Hiányzik ez az ő renoméjuknak?)

Ez nem jelenti azt, hogy ne készítsünk bort ezekből a francia származású világfajtákból, de a hangsúlyt át kéne tolni arra, ami a miénk. Annyi szó esik a kivitelről, a világpiacon való jelenlétről. A figyelő szemek már látják, igazán érdekesek a világ szemében a mi sajátosságainkkal lehetünk. Syrah-val soha nem fogjuk tudni felépíteni a Kárpát-haza borászati arculatát. (Ahogy a hagymakupolás stílus sem fog soha szervesülni ebbe a tájba.)

Milos Michlovsky – Vinum Palaviense, Frankovka 2011

Kakukktojással kezdünk. Maga Zsolt sem kóstolta még. A Dél-Csehországi Milos Michlovsky szűretlen Frankovka-ja (ez a kékfrankos cseh neve, osztrák-magyar örökség lehet a fajta azon a tájon) a Vinum Palaviense termékkínálatból több mint ígéretes. Hogy a 2011-es szüret óta mennyit volt hordóban, nem tudtuk kivenni a cseh nyelvű címkéből, de a hordós jegyek vitathatatlanok már illatban is, anélkül, hogy zavaróak lennének, hiszen ami elsődleges, az a gyümölcsösség. Fekete cseresznye és meggy árad csábítón, jelezvén, hogy a borász kivárta a szüret idejét, és a hosszas héjon áztatás is megtette hatását. Ez a friss illat a még viszonylag hosszú potenciál ígéretét hordozza. A korty kevésbé vonzó a némileg éretlen csersav miatt, és bár itt is bőven jelen vannak az illatban már megtapasztalt gyümölcsös jegyek, a szép lecsengésbe kissé bekavar némi kesernye, s az alkohol is enyhén melegít (13%). Összességében tisztességgel elkészített, jó bor volt ez. S akinek még netán egy óra múlva is volt a poharában, annak gyümölcsös illatorgiában volt része.(84 p. – A pontozások a társaságbeli vélemények közös nevezőre hozásának eredményét tükrözik.)

Sauska Kékfrankos 2011, 3900 Ft

Közben kiderül, hogy évjárati kóstoló is ez az alkalom, hiszen minden tételünk 2011-es szüretelésű. Így Sauska Krisztián villányi kékfrankosa is a maga 14%-ával. Gyümölcsösség és hordó a két meghatározó illatjegy a maga járulékaival: érett, kompótos, sőt, már-már lekváros fekete bogyós gyümölcsök egyrészt, fűszer, vanília, tejcsoki, szerecsendió, karamell másrészt (hordópörkölés!). Ja, és némi gomba meg avar. Kortyban is megtaláljuk mindezt (ráadásként némi mandulát is), de talán egyértelműbb a gyümölcsösség, ami még komoly fejlődési lehetőséggel kecsegtet. A tannin jelentős részben hordós eredetű, és bár finom és érett, de mindenképp ételt kíván. (88 p.)

Losonci Gereg Kékfrankos 2011, 5400 Ft

Losonci Bálint dűlőszelektált Gereg-jével a Tőkésekhez érkezünk. Már-már a csoda kategóriájába sorolják azt, amit ez a három borász (Karner, Losonci, Szecskő) művel. Az ő organikus szemléletük szemünk láttára emeli nagy borvidékké Mátraalját. Az előző bornál megtapasztalt illat- és ízjegyek vannak itt is jelen. A közepes, ugyanakkor érett és finom csersavak szépen egybesimulnak a közepesnél magasabb savval és alkohollal (14,5%), melyek szervesen épülnek a testbe. Az eredmény pedig egy nagyon jó bor, amelynek potenciálja magában hordozza a jövőbeni kiváló minősítést is. Mátraalja északibb fekvése pedig tekinthető ezúttal hozzáadott értéknek is, hiszen nem kevés plusz eleganciát kölcsönöz ennek a kékfrankosnak. (89 p.)

Takler Görögszói Kékfrankos 2011, 7200 Ft

Szekszárd üzenetét hozza Taklerék Görögszói névre hallgató kékfrankosa. Az előzőknél tapasztalt gyümölcsös-hordós kettősség itt is jelen van, érett és behízelgő mindkettő, de talán a fának köszönhető vanília, kávé, mandula, fűszer valamelyest előtérbe tolja magát. Az eddigieknél több, de érett és finom csersavval találkozunk. Minden adott a közepesnél némileg nagyobb testhez (az alkohol pl. 14%), ennek ellenére könnyed, elegáns és közérthető. Ízben ugyanakkor egy bizonyos édes-kesernyésség is jelzi, hogy ez a bor tetszeni akar. Sikerül neki, bár némi smink árán. Ez lenne Szekszárd üzenete? Fogalmazzunk úgy: ez is. (87 p.)

Weninger Kékfrankos 2011, 6100 Ft

Ha Sopron, akkor kékfrankos! A közelmúltban egy Soproni-kóstolón Ráspi egyik kékfrankos csodáját kóstoltuk (válogatás – 2011), s most itt van Weninger mester műalkotása. A mai estén még nem tapasztalt illatjegyekkel indít. A bőrös, animális, gombás vonások jelzik, ez a bor nem fogja egykönnyen megadni magát. A lassú nyílás alatt sorra jelenik meg némi illó savak fuvallata, a gyógynövények és a füvesség frissessége, majd a fűszerek (csili, paprika, bors) csiklandozzák szaglószervünket. Némi türelemjáték végén csodálatos meggy-, szilva-, cseresznye-, szederillatok töltik be poharunkat. Dekantálással egyből megkaptuk volna mindezt az élményt, de szegényebbek lettünk volna a kitárulkozási folyamat élményével. A korty sem okoz csalódást. Rímel a fentiekre, némi mandula ráadással. Egyensúlyos, közepes test, a kékfrankosnál némileg magas, ám szép, kerek tanninnal. A lecsengés kifejezetten hosszú. Ennek a bornak egyénisége van. Kiváló! (91 p.)

Blaufränkisch Biiri Mittelburgenland DAC Reserve 2011, 22 euró

A Kárpát-medence átnyúlik a sógorokhoz is, ne fosszuk meg magunkat egy-két őrvidéki (Burgenland) kékfrankostól sem, annál is inkább, mivel ott a tervgazdálkodással járó tömegtermelés nem züllesztette tucatbor alapanyagává a fajtát. Míg Magyarország első számú kékszőlője ez a fajta, addig Ausztriában a második, de ezen belül, az Őrvidéken első. A Hans Igler Pincészet Sopronkeresztúron (Deutschkreutz) található. Kékfrankosukra fokozott kíváncsisággal vetjük rá magunkat. Bár a harmadlagos jegyek (bőr, avar, gomba) ennél a bornál is jelentkeznek, de még nem meggyőzőek, ergó a komplexitás még nem teljesedett ki eléggé, ezért némi vita árán „csupán” nagyon jó minősítést kap a bor, mert minden egyéb nagyon szépen a helyén van, és benne van a nagy bor ígérete is. (89 p.)

E.T. (Ernst Triebaumer) Blaufränkisch – Ried Marienthal 2011, 49 euró

A hajdani Sopron-Ruszt-Pozsony borvidék Ausztriába szakadt részének minden kétséget kizáróan Ruszt a fővárosa. Borakadémiáján borászok és borszakértők sokasága nyer képzést. A kiemelkedő pincészetek jelentős része is itt működik. Így a Triebaumeréké is – 1691 óta…

Gyönyörű lecsorgás a pohár falán nagy beltartalom ígéretével kecsegtet. És valóban! Elsőre kifejezett és mégis zárkózott, meghatározhatatlan illatvilág. Mi lesz ebből? Nos, lassacskán, a palackfülledtség múltával, a hordós jegyek kezdenek megmutatkozni: animalitás, majd illó savak, kávé, dohány. Később jönnek a fűszerek, végül érkeznek a gyümölcsök is, vagy talán csak „a” gyümölcs: meggy. Ízben mindezekre még rátevődik kevés mandula, kávé, vanília is, de csak annyi, hogy ne lépjen túl a rafináltság és elegancia határain. Lekerekedett csersava, savassága, alkoholja meghaladja a közepest, az egyensúly így elég magas szinten jön létre, de igencsak létrejön(!), következésképp a test is nagyobb az átlagosnál, amelyhez kifejezett intenzitás párosul. S ez a kiváló bor még nem ért el fejlődésének csúcsára! Méltó koronája az estnek! (93 p.)

Az angol Tim Atkin (MW), miután néhány évvel korábban még kitért a kékfrankosok minősítése elől, újabban már ekképpen fogalmaz: a kékfrankos jóval több mint Kelet-Európai kuriózum, de nem világszínvonalú fajta. Kérdés: hiányzik-e ez nekünk?

Az tény, hogy a kékfrankos (újra)felfedező útjának az elején járunk. Ha megvan a kellő kitartás továbbhaladni ezen az úton, egy nagy borral tehetjük gazdagabbá szűkebb és tágabb pátriánkat. Imígyen legközelebb talán az Arad-hegyaljai kékfrankosok (nagyburgundiak) is bekerülnek a borsorba.

  1. április 13., Kolozsvár

Vincze László

 

Oszd meg és uralkodj: