2015. június havi bejegyzések

Frissítettük honlapunkat

Sziasztok,

Mivel néha-néha van mondanivalónk és szeretnénk egy kicsit szalonképesebben tálalni azt a világnak, úgy döntöttünk, hogy felfrissítjük a weblapunkat.

Ezen a felületen első sorban nyilvános BVT rendezvényeket és kóstolóinknak a beszámolóját fogjuk megjelentetni.

Reméljük sokszor fogunk írni és gyakran fogtok olvasni.

Mindenkinek eredményes borvadászatot. :-)

Oszd meg és uralkodj:

Amerikából jöttem…

…avagy egy európai szőlő diadalútja az újvilágban – természetesen magyar közvetítéssel

A zinfandelről lesz szó alább, melynek sorsa olyannyira diadalút és olyannyira újvilági, hogy ez a szőlő mára AZ amerikai fajtává vált.

Tapasztalhattuk, hogy ha valaki Amerikában el akarja fogadtatni magát, az becenéven vonul be a köztudatba. Lásd amerikai elnökök, sportolók, prédikátorok, színészek, közéleti szereplők sorát. S ez csupán azért, mert azt, akit az amerikaiak magukénak éreznek, hamarosan becézni fogják. Zinfandel – kimondhatatlan. Legyen hát ZIN! És lőn!

(Nálunk egy volt ilyen: Öcsi. A kisfröccsben utazó Puskás, aki mostanság sör(márka) lett. Kérészéletű celebecskék persze, a mintát követve, becenevüket gügyögve mindegyre igyekeznek nyomulni a kitalálóik által – őcelebségeik és elbutított híveik számára – teremtett kérészéletű örökkévalóságba. Percemberkék örökkévalósága a perc. Öcsinek lenni viszont egy és megismételhetetlen!)

Tehát zin!

„Amerikai fajta” – írták amerikai szakik. Azt persze tudták, hogy Haraszthy Ágostonnak ebben oroszlánrésze van. Kalandos életű (és halálú) magyar nemesünk ugyanis (Amerikában grófnak mondják, de nem volt az) vállalkozó szellemétől vezérelve, a XIX. sz. közepén igen sok szőlőfajtát és -tövet vitt az Óperencián innenről az Óperencián túlra, annak is a legtávolabbi csücskébe, Kaliforniába. Köztük a zinfandelt is.

A bortudomány – vagy minek is nevezzem – bebizonyította utóbb, hogy a fajta létezett ott korábban is, hiszen a ferencesek missziós vidéke volt e kies tartomány. S ahol egyház van, ott bornak is lennie kell. Akár zinfandelnek is.

Persze maga Amerika is ragaszkodik a Haraszthy-legendához. (Történelem híján maradnak a regék, mert a rézbőrűek ügye, ugye, még mindig bibis.) Nem is alaptalanul, mert kétségtelennek tűnik, hogy az ő ill. utódai tudatos munkája meghatározók a fajta népszerűségének megalapozásában. És emlékét híven őrzi az általa alapított Sonoma-völgyi Buena Vista (általa még Széptájnak nevezett) borászat.

„Kaliforniai fajta, ami sehol másutt nem létezik!” S ez sokáig megdönthetetlennek tűnt. Mígnem egyesek úgy gondolták, hogy megkapirgálják kissé ezt a dolgot. Persze ehhez Európába kellett jönniük, talján földre. Jó volt a szimat: a pugliai primitivo genetikailag azonos a zinfandellel! Tiszta sor – megvan az őshaza! 1967-et írtunk ezidőtájt. S ezután belerondít a szépen kialakult történetbe még néhány csavar. Az első: a primitivót 1870-ben hozták Itáliába – Amerikából! Puff neki! Ez ideig-óráig igen jótékony hatással volt az újvilágiak amúgy sem selejtes önbecsülésére: lám-lám, van, amit az óvilág vitt el tőlünk. Rövid volt az örömük. Hamarosan kiderült, hogy a primitivót Francesco Filippo atya telepítette Pugliában a XVIII. sz. végén, és keresztelte el – korai érésének felismerésével –primitivónak azaz elsőként érőnek.

Puglia tehát az origó! Nyugvópont a kutatásban? Á, dehogy! A csavaroknak még korántsincs vége: a kérdéses időben Kaliforniában már volt zinfandel. Emlékszünk még rá: a ferencesek. Az pedig a XVIII. század elejére-közepére keltezhető. Dagadhat ismét az amerikai honfiúi kebel!

És jött 2001, s vele a végső (?) fordulat. Egy horvát származású kaliforniai borász atyafi, egy dalmát bor (plavac mali) ízével szájában és a kellő tudományos személyzettel kíséretében, felkereste ősei honát. A plavac mali még nem volt telitalálat, de kiderült, hogy e fajta egyik szülejének DNS-e megegyezik a zinfandelével. Ama szőlő neve pedig: crljenak kaštelanski (röviden crljenak) azaz kaštelai vörös! Egy dalmát apó kertjében volt még belőle 22 tő. Az utolsó 22!

Eddig a történet! Lehet, hogy hollywoodi téma lesz belőle egykoron. Miért is ne? (A mozi majd talán azt is elárulja nekünk, hogyan került az ígéret földjére ez a csodavessző.)

Kozmetikázni lehet még adatainkat azzal, hogy Dalmácia egy másik pontján is találtak később egy keveset a fajtából, ott pribidragnak, ill. tribidragnak nevezik.

Hogy miképp lett belőle zinfandel? A jó Isten biztos tudja, mi csupán találgatunk: állítólag magyarországi fekete cirfandliként került odaátra, az pedig leánykori nevén Zierfändler. Hogy ez fehérszőlő, a zinfandel pedig – akárhogy is nézzük – mélyvörös? Kicsire nem adunk. A napszámosok bizonyára összekeverték a szőlővesszőket!

És mi a hozadéka az egész nyomozási procedúrának? A tudományos eredmény kétségkívül. Annál azonban jóval többet hozott a horvát borászatnak. Elveszett és megkerült, tékozló fiú gyanánt, egyik őshonos szőlőfajtájuk. Azóta bőszen telepítik, szaporítják, szeretgetik, büszkélkednek vele. Lám, a mi kutyánk kölyke, milyen sokra vitte ott, túl az óperencián…

(Nem tudom azonban nem észrevenni a történet sajátságos kelet-európai ízét. Míg itt volt ez a szőlő a kertünkben, észre sem vettük, így viszont… Amerikából jöttem, mesterségem címere: zin!)

E bevezető eszmefuttatás pedig csupán arra szolgált, hogy röviden ismeretséget kössünk a júniusi Borvadász kóstoló főszereplőjével, a zinfandellel. De lássuk, mit is kóstoltunk! Jankó Zsolt alias Művész Úr, igen szép sort válogatott össze, tisztelettel adózva a nagy amerikai hagyományok mellett az olasz őrzőknek, és a horvát újrafelfedezőknek.

  1. Gnarly Head Old Vine Zin – Lodi Zinfandel, Kalifornia – 2012

A Central Valley egyik legforróbb termőhelyéről, Lodiból származik ez az öreg tőkék bora. Színe még bíbor, nem is a legmélyebb fajtából. Tiszta illata erős közepes intenzitással árasztja az édesre érett fekete bogyós gyümölcsök aromáját. Nem a legteljesebb szárazságérzet szájban, talán azért is, mert a sav és a csersav alig éri el a közepes fokozatot. A szesz és a test erős közepes, akárcsak az ízintenzitás, amelyben az illatban felbukkant jegyek mellé felsorakozik a keserű csoki meg némi fűszeresség. Már igen-igen alkalmas a fogyasztásra, és mégis zsenge még ez a bor, útja mindenképp felfelé vezet. A behízelgő, édes benyomás mindenképp alkalmassá teszi, hogy ezzel próbáljuk meg elkezdeni leszoktatni káros szenvedélyükről a hamis édes vörösborokat fogyasztókat.

Jó.

(Megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy már nem erőltetjük a pontozást, megelégszünk az értékcsoportokba való sorolással. Így a jó: nem éreztem magam feljogosítva az ítélkezésre.)

 

  1. 2012 Tormaresca Torcicoda Primitivo del Salento IGT, Puglia, Olaszország

A primitivo feltornászta magát Taljánország tizedik leggyakoribb kékszőlőjévé, de igazi hona még mindig Puglia. A pincészet az Antinoriéké. A szőlőt teljes érésben szüretelték, acélban erjesztették, magyar (!) és francia barrikban érlelték.

Kóstolt borunk tiszta, mély, rubin színben csillog. Illata is tiszta, és erőteljesen támadja le szaglószervünket. A teljes érettségben pompázó meggy és fekete cseresznye édes illata árad, amely átcsap szilvalekváros, szörpös, dulcsácás kavalkádba.

Illata alapján meglepett volna egy száraz korty. Nem is az, csak majdnem. Bár sava „csupán” közepes, de az átlagon túli csersav és intenzitás, a magas alkohol mindenképp testes bort eredményez. Ízben természetesen megjelennek az illatnál megtapasztalt jegyek, de beköszön még a kávé, a karamell, a keserűcsoki, sőt némi konyakmeggy is. Lecsengése az átlagosnál hosszabb. Harmadlagos aromák még nincsenek, de nagyon jó már ez a bor, és benne van még a további fejlődés ígérete. Szintén édes vörösborokat kedvelőknek – a leszokás céljából.

  1. Zlatan Crljenak Kaštelanski, Horvátország – 2009

 Hatesztendős bor, nem csoda, hogy mély rubin gyűrűje már gránátba hajlik, a hordó adta harmadlagos illataromák pedig igen markáns animális jegyekben jelentkeznek, sőt ott van a hús meg a szarvasgomba is. Jön aztán a várt gyümölcsjelleg is, de ez már nem a friss bogyó, hanem csodás szilvakompót és -lekvár, meggybonbon és -likőr.

Sava, intenzitása erős közepes, csersava, alkoholszintje magas. Testes, száraz bor.

A kortyban felfedezni véljük már a fáradtság jeleit, de újratalálkozunk az illatban már bemutatkozott gyümölcsszármazékokkal, melléjük pedig felsorakozik a kávé, karamell, keserű csoki és a konyakmeggy, sőt némi menta is. Hosszúsága túl a közepesen.

Kifejlett, sőt talán már hanyatlani kezdő bor, ami még mindent meg tud azonban mutatni, és még mindig nagyon jó. Mindenképp férfiasnak mondható, és – bár nemdohányzó a társaság java – sokunknak a szivar jutott eszébe megfelelő kíséret gyanánt. 

  1. Brazin Old Vine Zinfandel Lodi, Kalifornia – 2011

Öreg, 30-80 éves tőkékről szüretelték az alapanyagot, a föld minden ajándéka benne van. A homokos talajú termőterületet évente kétszer vízzel árasztják el. A vidék éghajlata mediterrán, forró nyárral, hideg téllel.

Borunk mély, rubin színe pompázatos, illatában már vannak ugyan hordós érlelésre utaló jegyek (vanília, kávé), de még a gyümölcsösség uralkodik (szeder, málna, földieper), sőt valami fűszer is felbukkan, no meg egy lefegyverző rózsaillat. Van aki pacsulit vél felfedezni, és valóban: helyenként némileg szemfényvesztő, hivalkodó.

Magas szeszfok, kifejezett intenzitás a szájban, közepesnél magasabb savak és cserzőanyag kíséretében. Kortyban a hordós érlelés jegyei nyomulnak előtérbe (kávé, csoki, vanília, avar), de nem hagyja magát a lekvár meg a fekete cseresznye sem, sőt – az egészet kissé megbolondítandó – a végén odalopakodik egy kis fűszer is. Ízben mégis kissé egysíkúbb, mint illatban.

Száraz, testes, nagyon jó bor, hosszú lecsengéssel. Azon vitázik a társaság, hogy fejlődő-e vagy már elérte élete delét, no, meg hogyha e nedű hölgy lenne, feleségül vennénk-e vagy csak korzóznánk vele: mindenki lássa, hogy velünk van. Abban maradunk, hogy újra kell kóstolni egy-két év múlva.

  1. Ravenswood Winery Single Vineyard Teldeschi Zinfandel, Dry Creek Valley, Kalifornia – 2010

Rafinált bornak mutatkozik ez a tétel, ugyanis a szemmel látható tiszta, mély bíbor szín megállapítása után már semmi sem ilyen egyértelmű, semmi nem adja magát könnyedén. Közepesnél erősebb illatintenzitást tapasztalunk, de a jegyek beazonosítása várakozásra késztet. Türelem és levegőztetés után sem tobzódunk az illatokban, de ami jön (fekete bogyós gyümölcsök, fekete csoki, bors, menta), az elegánsan jön.

Ízben ezek mellé kapunk még némi dohányt, fűszert, eukaliptuszt, mindent a jóízlés határain belül.

A bor száraz, testes. Savai, csersavai közepesnél magasabbak, kifejezett ízintenzitás, magas alkohol, hosszú lecsengés.

Nem hivalkodó, elegáns bor, amely előtt még jócskán van fejlődési potenciál, ennek ellenére már nagyon jó.

  1. Seghesio Family Vineyards Old Vine Zinfandel, Sonoma County, Kalifornia – 2011

Öreg tőkék bora, már a harmadik a borsorban, amely ekként hirdeti magát.

Tiszta, mély bíbor színe már nem lep meg. Illatában a lekvárosodás felé igyekvő szilvakompótot vélem felfedezni, meg az eperalmát! Nem tudom, hogy van-e ilyen gyümölcs, de az illatát határozottan éreztem. Fűszert is. És akkor ott vannak tercier aromák is: pörkölt kávé, bőr, avar, füst, dohány.

Szájban azt érzem, hogy magas a csersav, magas a szesztartalom, kifejezett az intenzitás, talán csak a sav nem ostromolja a csúcsokat, de nem áll túl távol tőle. Egyértelműen testes a bor. No meg száraz.

Ízében jelen van az érett gyümölcs mellett a fűszer, a keserű- valamint a tejcsokoládé és a kávé.

Hosszú a lecsengése, akárcsak a további élete, hiszen még „csak” fejlődő stádiumban van, mégis ez már egy kiváló bor.

Illat- és ízbomba ilyen kifogástalanul elegáns összhangban és komplexitásban nem mindennapi.

A válogatást és bemutatást végző ügyvezetőnk még közbe-közbe elszórt egy-egy apró tudnivalót a fajtáról is, amelyről jegyei alapján (vékony héjú és finnyás) a mi kadarkánk jutott eszembe, azzal a különbséggel, hogy a zinfandelnek melegebb éghajlatok adattak meg, ahol korábban be tud érni, sőt tenyészideje is rövidebb, ezért kevésbé van kitéve a koraőszi időjárás szeszélyeinek. A teljes érés jótéteményeit a csersavakon is éreztük, melyek – viszonylag magas szintjük ellenére – minden tétel esetében érettek, finomak voltak

A magas alkohol is általános jellemző volt(14-15% között mozgott mindegyik bor esetében), és csak egy –két tételnél fogalmazódott meg, hogy némi hűtés jót tett volna a szesztartalom ellensúlyozására.

Művész Úr negyedévi regnálásának méltó befejezése volt ez az este, dramaturgiailag felépítve, vetítéssel is színesítve. Várjuk Gündisch Zoli három hónapos ügyvezetését!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj: