Leckevázlat Hispánia borairól

spanyolborok1Nagy fába vágta fejszéjét Gündisch Zoli barátunk. Soros ügyvezetőként nem kevesebbre vállalkozott, mint Spanyolországot megismertetni hat boron keresztül. A világ legnagyobb bortermő területével rendelkező ország borait bemutatni egyetlen estén merész vállalkozás – fehér és vörös borok ráadásul egyaránt voltak a borsorban – de néha nincs más lehetőség, mint megkísérteni a lehetetlent. Ez ilyen alkalom volt. Tisztességgel abszolváltuk.

1. Sumarroca Cava Brut Núria

Pezsgős nyitás! Hmmm! A hatvanas évek óta cavának nevezik a spanyol pezsgőt, valós haszna az átkeresztelésnek pedig az uniós szabályozásokkal lett, mióta a Champagne-ra utaló névszármazékokat (hivatalosan) nem szabad használni. És bármily ellentmondásos: a spanyol pezsgő igazi hazája Katalónia. A poharunkban gyöngyöző nedű is onnan származik, jelesül Penedès tartományból. Rendszerint a macabeo, a xarel-lo és a parellada szolgáltatja az alapanyagot. Mindhárom őshonos katalán fajtának számít. Öntudati kérdés náluk, hogy saját szőlőiket részesítik előnyben. Ha szélesíteni akarják a palettát, azt véletlenül sem Spanyolföldről hozzák. Akkor már inkább a francia ill. világfajták. Egyes évjáratokban így a chardonnay is megjelenik ezekben a házasításokban. (Általános összetétel a katalán szőlőültetvényeken: nagyrészt saját fajták, kisebb részt franciák, míg a spanyol fajták, hát…)
Jelen pincészetünk „csekély” 460 ha-on termeli a szőlőt, de ezek a birtokméretek általánosak arrafelé.
Antik amforára emlékeztető palack –adnak a hagyományra! –, díjazták is néhány éve, de lássuk, mit rejt!
Halvány citrom szín, tiszta, kifejezett illatában krém, méz, friss és aszalt trópusi gyümölcs, fehér virág. Pörgetés után élesztő és határozott rózsa. Mindezek ízben is jelentkeznek némi ásványos ráadás társaságában. Száraz pezsgő, közepes szesztartalommal, testtel és intenzitással. Savai és lecsengése meghaladják a közepest. Nagyon jó, fejlődő nedű, jó egyensúllyal és koncentrációval.

2. Pazo Señorans Colección – 2011

Második tételünk a Rias Baixas vidékről származik, azaz Galiciából (ez a rövid i-s; a hosszú í-s Galícia itt van északkeletre, majdnem a szomszédunkban, és nem borára, inkább lövészárkaira emlékeztet bennünket, magyarokat). Majdnem kizárólag albariñót termesztenek erre, és a termőterület növekvőben van. A Pazo Señorans 1989-ben alapított 6 hektáros pincészet. Hispán viszonyításban törpebirtok. A kóstolt tétel pedig természetesen albariñóból készült.
Halvány citromszínű bor, s a citrom visszaköszön a kifejezett illatban is némi virágos, sárgadinnyés, barackos jegyek társaságában. Kortyban száraz, és az illatban is már tettenért citrus- és barackjegyek mellett némi alma, és mandula is teszi tiszteletét, kevés finom élesztősség pedig seprőn érlelésre utal. Jelen van egy kis érett, finom, hordós eredetű csersav is. Alkoholfoka közepes, ám a sav, a test, és az ízintenzitás meghaladja ezt, miként a lecsengés is, mely kimondottan hosszúnak mondható. Fejlődőben lévő nagyon jó bor határozott tipikussággal, jó egyensúllyal és koncentrációval.

3. Borsao Tres Picos – 2013

Következő állomásunk Campo de Borja, „vizsgált” pincészetünk pedig a Bodegas Borsao, amely egy három szövetkezet egyesülésével létrejött társaság 620 részvényessel, 2500 hektáros termőterülettel.
A borvidék a garnacha földjének is neveztetik, hiszen az ültetvények 60%-át ez a fajta teszi ki. (A Pireneusoktól északra grenache-nak nevezik). A Borsao is ezt termeszti mintegy 1500 hektáron, mészköves talajon, mintegy 6-700 m tengerszint feletti magasságon levő birtokán. Gyorsan érő fajta, amire rásegít a nagy sorköz és tőketávolság. A minőség koncentrálódását a példátlan hozamkorlátozás is tetézi: 6 mázsát (sic!) szüretelnek hektáronként.
Mély bíbor színt mutat, már a rubinba hajló árnyalattal. A bor acéltartályos érlelésben részesült, minek utána 5 hónapot töltött francia tölgyfahordóban. Kifejezetten jelentkező következményeit érezzük is orrunkban: vanília, csoki, fekete bogyósok, bőr, gomba, avar, dohány, szilva, fekete cseresznye, fűszer, pacsuli, sőt: idővel menta és eukaliptusz. A teljes érésű alapanyag nem is tudott teljesen szárazzá erjedni, a csipetnyi maradékcukor azonban csak még behízelgőbbé teszi, anélkül, hogy ez zavaró lenne. A közepes sav- és tanninértékek mellett az átlagnál magasabb alkohol és test jelentkezik. Intenzíven jönnek az ízjegyek – szilva, meggy, fekete cseresznyelekvár (vagy inkább kompót), konyakmeggy, fekete, csoki, fűszer –, melyeket hosszú utóíz követ. Máris nagyon jó ez a bor, bár még jócskán van benne érlelhetőség. Érezzük, hogy tetszeni akar ez az ital, de nem zavar, hiszen minden értékelhető összetevője a helyén van. A hiányzó komplexitás pedig megjön az idővel. Hacsak a bor el nem fogy addig.

4. Casa Castillo Pie Franco – 2010

Jumilla vidék a következő állomásunk, egyben a legdélibb fekvésű a mai régiók közül. Jelentős tengerszint feletti magasság, kevés eső és monastrell. Távirati stílusban ennyit a vidékről. A monastrell szőlő (Frankföldön mourvèdre) előfordul még garnachával és tempranillóval házasítva is, e fajták mellett akadnak még syrah és cabernet sauvignon ültetvények is.
Kóstolt borunk 100%-ig monastrell fajtából készült, öreg tőkékről. A magas gyümölcsösség és frissesség érdekében a Casa Castillo hosszas héjon érlelést alkalmaz, alacsony hőmérsékleten, majd 22 hónapot tölt a bor 500 literes új francia hordóban, amiből bőven nyer csersavat. Ez a látszólag egymást kioltó két eljárás hosszú távon valójában egymást erősíti. Csak idő és türelem kérdése. Szűretlenül palackozzák, és még néhány éves palackos érlelést követően egy rafinált szerkezetű, szép, férfias bort nyernek.
Tetszetős, tiszta, mély rubin színű bor a poharunkban, aztán hosszas tanácstalanság a szemekben. Illata tiszta, ám rendkívül zárkózott. Lassan érkeznek az első kósza vélemények: istálló, bőr, gomba, avar, fűszer, fekete bogyósok, menta. A korty száraz, közepesnél magasabb savakkal, alkohollal és csersavval. Utóbbi már érett, de még nem elég finom. Egyértelműen testes bor. Az ízjegyek csokival, kávéval, fahéjjal kezdődnek, aztán bátortalanul érkeznek a gyümölcsök is: szilva, meggy, cseresznye. Lecsengése igen hosszú. Nagyon jó bor, és még bőven fejlődőben van (zsenge még, „csak” ötéves), hiszen – bár jó az egyensúlya és a koncentráltsága – a komplexitás jegyei alig érhetők még tetten. S mivel még hagytam a poharamban, egy óra múlva visszakóstolhattam: illata még akkor is zárkózott, avaros, dohányos volt, íze viszont már sokkal gyümölcsösebb.

5. Muga Prado Enea Gran Reserva – 2006

Rioja borvidéke a következő helyszínünk. 63 ezer hektár termőterület 1200 borászattal. Meszes alapkőzet, hordalékos talaj, földközi-tengeri, atlanti és szárazföldi éghajlati hatások harmonikus egyvelege ideális körülményeket biztosít a szőlőtermesztés számára.
A Bodegas Muga 200 ha saját birtokkal rendelkezik és még 100-at felügyel. A Prado Enea nevű borukhoz a legkésőbbi szüretelésű szőlőiket használják. Ezek a következők: 80% tempranillo, a többi 20%-ot a garnacha, a mazuelo (ezt Franciaországban carignan-nak nevezik) és a graciano adja. A héjon erjesztést – mely akár három hétig is eltarthat – a legtermészetesebb és -hagyományosabb módon végzik, minek utána egy évre nagy, 16 ezer literes hordóba kerül az alapanyag. Ezután röpke 36 hónap kishordóban majd 36 hónap palackban, és máris kerülhet a boltokba. Ja, és a derítés természetesen tojásfehérjével történik.
Korához illően mély rubin színű a bor, illata állati jegyekkel indít, majd jön még némi káposzta is, de ahogy szellőzik és nyílik, kezdenek előjönni a fűszeres, fahéjas fuvallatok is, végül megérkeznek a szép fekete bogyós erdei gyümölcsök. Szájban száraz, magas savval és magas, érett, bár még nem teljesen kifinomodott csersavval. A szesztartalom is fölötte van a közepesnek, s így együtt egy határozottan testes bort eredményeznek. Ízben jelen vannak némileg a fenti illatjegyek, azonban egy sokkal karakteresebb gyümölcshatással, amelyhez zöldpaprika is társul. Lecsengése igen hosszú, minősége kiváló, bár még igencsak fejlődő stádiumban van.

6. Alión Reserva – 2011

Ribera del Duero a mai végállomás. Viszonylag új kiemelt régió „amelynek azonban nagyobb volt a szerepe a 80-as, 90-es évek borainak felfutásában, mint bármely más borvidéknek. Ma ez a vidék, ahol […] az ország néhány legnagyobb presztizsű vörösbora készül, az össztermelés pedig évente 5-700 ezer hl körül mozog. Mégis, a jellegzetes, kissé lepusztult falvakon ez mit sem változtatott. Csak a vidéket kelet-nyugati irányban átszelő főút melletti luxus módra megépített pincészetek jelzik, hogy itt nagy összegű befektetések történtek az elmúlt 20 esztendőben.” (Mészáros G. – Sánta Z.: Bortankönyv – A világ borai).
Divatos borvidék, itt hozott létre pincészetet az elsősorban hollywoodi filmekből ismert spanyol filmszínész Antonio Banderas is. Itt található a Vega Sicilia pincészet is, amely olcsóbb kategóriájú, modernebb stílusú, francia tölgyfahordós borait forgalmazza Alión néven. (A Vega Sicilia egyébként a tokaji Oremus Pincészet tulajdonosa is.) A pincészet hatalmas birtokon gazdálkodik, de nem süllyedt az igénytelen tömegtermelés szintjére, a nagy termőterület nem vezetett minőségromláshoz. Hitelüket emelendő, boraikat számozott palackokban hozzák forgalomba.
Az utolsó borunk 100%-ig tempranillóból készült vörösbor, amely 14 hónapot töltött francia újhordóban, majd a szűrést követően még 18-20 hónapot palackban a kereskedelmi forgalomba való kerülése előtt. A pohárban mély bíborszínű látványt nyújt, ám a pereme már igencsak rubinos. Illata tiszta, kifejezett, amely az első animális, gombás, avaros jegyek után hamarosan hozza a csokoládéra, kávéra, fűszerekre emlékeztető bukét, amelyet kisvártatva követnek a fekete bogyós gyümölcsös aromák is. Szájba véve egyértelműen száraz, savai és alkoholszintje az átlagosnál magasabban vannak. Sok, de lekerekedett a csersav. Nyilvánvalóan testes bor. Aromajegyei (csoki, kávé, vanília, édes fűszer, fekete cseresznye) betöltik a szájüreget és hosszan elidőznek ott. Bár fejlődési potenciál még jócskán áll előtte, de tipikusság, egyensúly, koncentráció, hosszúság, komplexitás mind adott. Ez a bor már most is kiváló.

Jeles őseink pedig egy ilyen bemutatás után levonták a tanulságot. Gyürkőzzünk hát neki mi is!
Ne feledjük: Spanyolország azon országok közé tartozott, amelyek még jócskán haszonélvezői voltak az Európai Unió elődjéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez (Közös Piac) való csatlakozásnak (1986). A tehetség, a lehetőségek adottak voltak, a Közös Piactól pedig jött a támogatás. A szervezett szőlő- és bortermelés ekkor kezdett kibontakozni, ezután jött létre a pincészetek többsége és vált jövedelmező iparággá a borászat. Hatalmas birtokok alakultak, ám ehhez társult egy szigorú bortörvény, amelyet az ágazat követekezetesen betartott, sőt, igényességben sok gazda még meg is fejelte ezt (pl. fahordós érlelés, hozamkorlátozás stb.). A bor ipari méretű előállítása nem vált ipari jellegű tömegtermeléssé, a mennyiség nem ment a minőség rovására. Mioritikus tájainkról nézvést ez majdhogynem hihetetlen. Pedig ez is fejben dől el, mint annyi minden. Bár, amíg ügyeskedéssel is annyi minden elérhető…
Hogy az árnyoldalát is nézzük egy kicsit: rengeteg kistermelő lehetetlenedett el, mert a tehetősebbek felvásárolták kisbirtokaikat. Láttuk, hogy a szegény vidékek lakói a borászatok által termelt jólétnek csupán külső szemlélői, és igen kevéssé haszonélvezői. Persze van, ahol szövetkezetek létrehozásával, később azok egyesülésével a régi kisbirtokosok ma is részesei a tevékenységnek és a haszonnak. Ahány vidék, ahány birtok – annyi szokás. De ez már egy szövevényes világ, amibe nem tisztünk belemenni.
Nézzük azonban egy másik vetületét az ibériai borászat sokszínűségének. Az új európai bortörvénykezés értelmében a különböző tartományoknak, történelmi régióknak önálló eredetmegjelölésre nyílik lehetőségük. Jócskán láttunk már ezen az estén is spanyolországi, ám nem spanyol nyelvű címkét – galegót, katalánt, korábban már baszkkal is találkoztam (véletlenül se értsék kétnyelvűnek ezeket a feliratokat!) –, de hamarosan (vagy máris?) ezek a tartományok saját nevüket tüntethetik fel a bor származási helyénél. És ez nem okoz világháborút, de még a Pireneusok sem szakadnak ketté, hogy leszakítsák Európáról ezt a renitens félszigetet. Erdélyiek! Vigyázó szemetek Hispániára vessétek!
Spanyolország borászatát megismerni hat boron keresztül képtelenség. Tekintsük ezt leckevázlatnak, ahol bepillanthattunk hat borvidék eredményeibe, és idővel visszatérhetünk tételesen sorra venni ezeket a tájegységeket. Gondolatébresztő volt! Köszönjük Zolinak!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Minden vélemény számít!