Eger halk szavú borásza

Szombat esti vendégünk, Pók Tamás, aki mielőtt a saját borászatát beindította volna kíváncsisága eredményeként, hatalmas tudásmennyiséget halmozott fel más borászatoknál kifejtett sokévi munkája során. Változatos borkészítési eljárással működő pincészetek, fajélesztőket, hozzáadott baktérium kultúrákat és egyéb gyorsító eljárásokat alkalmazó nagytermelők, a legkorszerűbb technológiákat bevető, elit- és tömegborok gyártására, a tengerentúli ízlés kielégítésére szakosodott borüzemek: ezek mind ott vannak Pók Tamás előéletében. Ezek mind szükségesek voltak ahhoz a sokrétű tapasztalattárhoz, mely az önálló arculatú Pók Tamás pincéhez vezetett, ahol viszont már nincsenek fajélesztők, hozzáadott baktérium kultúrák és egyéb gyorsító eljárások, ellenben van a természettel, szakmával és őseinkkel szembeni alázat, odafigyelés, „slow wine”-eljárás. Mindezt pedig ő, amolyan szakmai hitvallásként, így fogalmazza meg: „úgy készíteni a bort, ahogy azt nagyapáink és az ő nagyapáik készítették.”

Elegancia, finesz, zamatok, szép savak jellemzik természethű borait. Az elegancia amúgy e halk szavú férfiúnak is sajátja, ez az úriemberi visszafogottság pedig nemhogy fegyelmezetlenségre, hanem igenis fokozott figyelemre késztette a közönséget is, aki a szokottnál nagyobb nyitottsággal szívta magába a borász jól megérlelt szavait. „Boraink legalább egy évet töltenek hordóban. Nem derítünk, nem szűrünk. Nem sürgetjük a természetet.” Így beszél az, aki felismerte az egyszerűség nagyszerűségét. S ha a természet éppen bukfencet vet, azt is a legnagyobb természetességgel fogadja el. Borainak ő maga a legőszintébb elemzője. Pók Tamás pedig újabban tanítja is a jövendő borászait. Méghozzá a legmagasabb szinten. Hála Istennek!

(VL)

20150822_180139 20150822_180143 20150822_180158 20150822_180505 20150822_180512 20150822_180551

Oszd meg és uralkodj: