Megkóstoltuk Chablis-t

20150803_220644_001Chablis: Franciaországnak egyik legészakibb és Burgundiának egyértelműen a legészakibb borvidéke. A vidék e fertályát Fehér Burgundiának is nevezik, hiszen itt még csak fehér szőlő terem, mégpedig chardonnay, amelynek egyeduralmát Merész Fülöp burgundi herceg rendelte el a XIV. században. Kékszőlők ügyében is rendelkezett, választottja a pinot noir lett. A fajtáknak ez a behatároltsága tette egyébként egyedi arculatúvá Burgundia borait. (Persze ez a fajtaszűkítés bekövetkezett a többi francia borvidéknél is.) Ez a két fajta az uralkodó napjainkban is, és bár bortörvényük lehetővé tette néhány más fajta termesztését is, ezek a mai napig is csak amolyan kiegészítői a két nagynak.

A tartomány hűvös szárazföldi éghajlatának köszönhetően (rendszeres a rügyfakadás utáni fagyveszély) az itteni chardonnay-k határozottabb savakkal bírnak és kevesebb gyümölcsösséggel rendelkeznek, mint délebbi fajtatársaik. Tűzköves jegyként határozták meg e borok fő sajátosságát egyes ismerők, mások pedig acélosságról beszélnek.

Már a XVII. században felfedezték Chablis borait (is) az angolok, akik vásárlásaik, később világhódító politikájuk révén világfajtává emelték a chardonnay-t csakúgy, mint a többi francia fajtát. A chardonnay számára a mérce azonban mindig is Burgundia maradt.

A történelem viharai koronként ideig-óráig visszavetették a burgundi borászatot, ide-oda dobálták (hol Burgundiához sorolták, hol Champagne-hoz, a francia forradalom a birtokosi rendszert szervezte át), de az, ha takarékon is, talpon maradt, és ma ismét virágzik.

Chablis, mint borvidék, 27 falut ölel magába a Serein folyó völgyében, azok határával együtt, összesen 6800 hektárt, amelyről évente 1 millió hektó bort készítenek a gazdák. A dűlők, termőhelyek osztályozása itt is megtörtént, négy csoportba sorolják ezeket: petit chablis, chablis, chablis premier cru, chablis grand cru. Ezek elbírálásában a talajtani szempontok voltak elsődlegesek. Célja, hogy felmutassa a hihetetlen sokszínűséget, azt, hogy minden parcella egyedi ízvilágot képes nyújtani. Grand cru-ből hét van, igaz ezt más források egyetlenegyként tüntetik fel, amely hét tulajdonos között van felosztva.

A hagyományos Chablis kis, semleges ízű fahordókban készült, majd a XX. század forradalmi újításaként megjelent az ellenőrzött hőmérsékletet biztosító acéltartály, megvetve ezáltal az új stílus alapjait. Kizárólagossága jóformán végigkísérte az elmúlt századot. Újabban azonban egy visszatérés tapasztalható a korábbi eljárásokhoz. Ismét megjelent a hordó használata, gazdája válogatja, milyen mértékben, de mindenképp acéltartállyal felváltva. Változik tehát a Chablis-stílus is!

Az utóbbi esztendők közül 2011 és 2013 nagyon jó minőséget produkált, 2010 egyenesen fantasztikus évjárat volt. (Párhuzamként jusson eszünkbe a mi Kárpát-medencei gyalázatos 2010. évünk.) Ezekből az évjáratokból kóstolgattunk.

20150803_200252

  1. Bouzeron 2013 – Louis Jadot

Ha már említettük, hogy „futottak még” kategória is van Chablis fajtapalettáján, kezdjük rögtön azzal. Ez pedig az aligoté. A fajta a pinot családhoz tartozik, és az egyetlen hely ahol hivatalosan termeszthető: Côte Chalonnaise. Louis Jadot borában 20 százaléknyi a fahordóban kierjedt rész, a többi acéltartályos. Közepesen citromsárga színű, friss, üde illattal, ahol a virágos jegyek jelentkeznek először, majd később az egresre és a citrusfélékre emlékeztető illatok jönnek. Végezetül kevés hordós jegy is megjelenik finom füstös jelleg formájában némi kovakő társaságában. Kortyban száraz, s a fenti jegyek szájban is jelentkeznek kiegészülve némi savanykás almaízzel. Az ásványosság és a hordós jegyek erőteljesebben jelentkeznek, mint illatban. Szesztartalma és teste közepes, ám savtartalma meghaladja ezt a szintet, akárcsak a jegyek intenzitása. Lecsengése is hosszabb az átlagosnál: Ez utóbbi valamint az összetevők egyensúlya, ami jó mutatókat produkál, koncentrációja azonban nem valami acélos és komplexitásban is van még mit fejlődnie. Jó.

  1. Les Vénérables 2010 – La Chablisienne

A La Chablisienne egy borvidéki szövetkezet, amely Chablis borainak mintegy harmadát állítja elő. Az ő borukkal pedig át is térünk a chardonnay-ra, ami végigkíséri az este további részét. A fajta a pinot családhoz tartozik, és tőkéit e vidéken nagyon sűrűn ültetik (5500-6500 tőke/ha). Acéltartályos és hordós vegyes eljárással készült ez a bor is. Magas savassága talán a tipikusságot erősíti, ám egyeseket ez zavar. Bár diszkréten beköszönnek a mézes, vaníliás, fűszeres jegyek is, a gyümölcs (alma, trópusi) annyira uralkodó, hogy már-már egysíkúvá teszi a kétségkívül jól megcsinált bort. Folyik is a vita, hogy -e csupán ez a bor, vagy már megüti nagyon jó szintet. Határeset mindenképp, nálam inkább előbbi.

  1. 1er cru Côte de Léchet 2011 – La Chablisienne

Egy már majdhogynem kész, lekerekedett bor volt a következő tétel, ami némileg különböző eljárással készült, bár itt is használták az acéltartályt és a kishordót is, ám e bort tizenkét hónapig finom seprőn érlelték, ami kevéske élesztős-vajas jelleget kölcsönzött az íznek, a lecsengésnek pedig némi kesernyét. Összességében elég tartózkodó bor, lassan érkeznek meg a túlnyomórészt gyümölcsös illatjegyek (alma, citrom, egres, sárgadinnye, zöld ananász), amelyeket finom füstösség kísér. Szájban a fentiek mellett is megjelenik a barack és mandula is egy kis élesztősség, vajasság kíséretében. Jó mutatókat prezentál a bor, idővel a még hézagos komplexitás is kiteljesedik, hogy egy teljesen jó szerkezetű bor váljék belőle. De ez már így is nagyon jó.

  1. Sous Vergisson 2010 – J.A. Ferret

Pouilly Fuissé-ből származik a bor, ami Mâconnais régió legismertebb termőhelye. Ez a legdélibb fekvésű vidék melyeknek borait kóstoltuk, s ez azonnal jelentkezik az illat- és ízjegyekben egyaránt. (Amolyan kakukktojás ez a bor, hiszen e vidék nem Chablis része.) 75%-ban zománcozott fémtartályokban, 25%-ban pedig hordóban folyik az érlelés finom seprőn, melyek kesernyés, élesztős jegyeket kölcsönöznek a bornak. A viszonylagos déli fekvésnek köszönhető, hogy az elsődlegesen jelentkező gyümölcsös jellemzők teljes érettségű gyümölcsökre (barack, citrus) emlékeztetnek, s mellettük a mandula és a vanília beköszönt. Ugyanakkor felfedezni vélek némi gyantás, a recinára hasonlító jelleget. Közepesnél fejlettebb test és intenzitás, jó koncentráció, hosszúság és egyensúly: mindez egy nagyon jó bort eredményez. Bár a komplexitás még nem elég erőteljes, nem tévedhetünk nagyot, ha azt is megelőlegezzük neki, hiszen fejlődési potenciál még jócskán van benne.

  1. Grand cru Vaudésir 2011 – William Fevre

Chablis egyetlen grand cru-jének 7 parcellája egyikéről származik jelen tételünk. Fèvre a vidék egyik legnagyobb birtokosa, akinél az átlag chablis-termelőkhöz képest nagyobb jelentősége van a hordónak, hiszen borai esetében a must 60-70%-a hordóban erjed ki, és még 4-6 hónapot tölt ott seprőn, majd összeházasítja a maradék, tartályban erjedt borral, és fémtartályban érleli tovább. Újhordókat nem használ, hordóinak átlagéletkora hat év. Animális jegyek tolakodnak előtérbe, jelezve, hogy e bor tartósabb levegőztetést igényel. Van türelmünk, s idővel jönnek egyebek is: fűszer, gyanta, mandula, barack, méz, amit –kortyolva – kiegészít némi vanília és krémesség is. Teste nem több közepesnél, ám intenzitása annál erősebb, lecsengése pedig kifejezetten hosszú. Minden a helyén van egy jó szerkezethez, kiváló bor, még komoly érlelési potenciállal.

  1. Clos de la Garenne 2010 – Louis Jadot

Teljes nevén: 2010 Domaine Louis Jadot (Duc de Magenta) Puligny-Montrachet 1er Cru „Clos de la Garenne”. Úgy látszik, hogy Louis Jadot keretbe foglalja esténket. Vele kezdtük, vele végezzük. Bora Puligny-Montrachet-ból származik, amely a Côte de Beaune régió kiemelt termőhelye (premier cru). Ha létezik füstölt barack, hát annak az illatát éreztem először orromba tolulni, majd narancs, trópusi gyümölcsök meg fehér virágok érkeztek, később pedig vanília, némi vajasság és krémesség kíséretében. Ízben ezek kiegészítődtek kis barackmaggal meg karamellel és konyakkal. Teste közepesnél magasabb, intenzitása kifejezett. Tipikusság, egyensúly, koncentráció, komplexitás, hosszúság mind szépen a helyén van, kortyban hosszú, kiváló bor, még akkor is ha egyesek számára túltengenek benne a hordós jegyek.

Ja, és hogy el ne felejtsem, boraink esetében nem tértem ki külön-külön bizonyos jellemzőkre, hiszen azok nagyjából megegyezők voltak: tiszta, közepes citromsárga szín. Közepesnél többnyire magasabb savállomány, közepes vagy annál alig magasabb alkoholszint, alacsony, finom, érett cserzőanyag és némi sósság, ásványosság. A borok mind szárazak voltak.

Egy-másfél óra múlva visszakóstoltuk a tételeket. Tanulságos volt, ugyanis az eltelt idő hol hozzátett valamit a tapasztaltakhoz, hol elvett belőlük, apróbbakat módosított, az értékeléseken azonban nem változtatott. Megállapíthattuk, hogy a francia dűlőbesorolás nem beszél félre, a címke nem hazudik. Hagyomány és profizmus egyaránt jellemzi Chablis borászatát. S hogy mik a perdöntő Chablis-jegyek? Hja, ahhoz még sokat kell kóstolni…

Újításként a házigazda, Gündisch Zoli barátunk, a borok nevével ellátott hatpoharas alátétet szerkesztett, amelynek hátoldalán kis Chablis-térkép volt. Bravó!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj: