2015. október havi bejegyzések

Poharunkban Jupiter vére

Tavasszal olasz kóstolónk volt Borvadászéknál. Akkor még nem sejtettem, hogy az idén még egyszer visszatérünk csizmaországba. Akkor egy általánosabb pillantást vetettünk az Appennin-félszigetre, most tematikusan Toszkánát vettük górcső alá, főszerepben annak fő fajtájával, a sangiovesével. Az eredetmegjelölésekkel tavasszal már foglalkoztunk, ezzel kapcsolatos megjegyzéseinket itt találja.

Kezdjük egy-két apró tudnivalóval a sangioveséről. Hajdanán két fajta kereszteződéséből jött létre ez a szőlő, ma Olaszo. legelterjedtebb kék fajtája, de neve egyértelműen összeforrott Toszkánával. A sangiovese jelentése: Jupiter vére. Viszonylag jelentős mennyiségben termesztik még Korzikán és Argentínában. Bőven termő, hozamkorlátozást igényel vagy kevésbé tápláló talajt. Érési idénye hosszú, gyakorta október közepén is tart még a szüret.

Most pedig következzék a borsor:

Sangiovese

1. Pietramora Riserva 2011 – Fattoria Zerbina, Emilia-Romagna
Még el sem kezdtük toszkán körutunkat, máris hagyjuk magunkat eltéríteni. Mentségül szolgál, hogy ez a Romagna-i bor is a sangiovese okán került be az est válogatásába (no, meg 3% ancellotta is a 97% sangiovese mellé), hisz Toszkána után Romagna adja a legjobb sangiovesét.
Tiszta, mély rubinvörös bor, amely még nem felejtette el a bíbort. Illata gombás, avaros jegyekkel indít, majd jönnek a fekete bogyósok, az áfonya, a meggy, végül kikerekedik a keserű csokival és kávéval. Íze száraz, közepesnél magasabb, érett de még nem kellően finom csersavval, kifejezett intenzitással. Ízben a gyümölcsös jegyek uralkodnak (meggy, fekete cseresznye, szilva), amelyekhez társul a konyakmeggy és a kávé is, némi pörkölési jelleggel fűszerezve. Szerkezetét illetően a hordós érlelés általi komplexitás még hézagos, az alkohol kissé kilóg, de így is nagyon jó, testes bor, még fejlődő stádiumban, közepesnél hosszabb lecsengéssel.

2. Chianti Classico DOCG Riserva, Castello di Radda – 2011
Kezdetnek öntsünk tiszta chiantit a poharakba!
Chianti: Toszkána tartomány egyik térségének neve. Az innen és csakis innen nyert bort nevezzük és nevezhetjük chiantinak. A térségnek van egy alrégiója is, Chianti Classico (nagyjából Firenze és Siena között), ahol prémium kategóriás borok születnek. A klasszikus chianti valójában egy házasítás, amelybe a vörös alapborok (sangiovese és canaiolo) mellé bekerült némi (max. 15%-ban) fehérbor is (trebbiano és malvázia). Kis mennyiségben francia vörösöket is betársíthatott a borász. Manapság egyre gyakrabban hagyják ki belőle a fehéreket, sőt 100%-os sangiovese is futhat chianti néven. A vásárló készüljön fel rá, hogy a palackon nem tüntetik fel az összetevő fajtákat. Harmincnyolc havi érlelés után a bor megjelölhető a riserva jelzővel.
Mindenki látott már hasas chianti-flaskát szalmafonatos kosárkában (fiasco). Ez a hagyományos csomagolás mára inkább turistacsalogató jellegűvé vált, hiszen szuvenírnek igen mutatós, és egyértelműen utal származási helyére. Ám ez nem kötelező, és a mai chiantikra egyre kevésbé jellemző.
A Beretta család által birtokolt pincészet 45 ha-on gazdálkodik, ahol a sangiovesén kívül canaiolót termesztenek még. Kézzel szüretelnek, többször is nekiveselkedve, hiszen minden alkalommal csak a teljesen érett fürtöket szedik le. Az erjesztés részben hordóban részben ellenőrzött hőmérsékletű tartályokban történik, az érlelés pedig kis-és nagyhordókban egyaránt, melyek tartalmát palackozáskor házasítják, ahol még 10-12 hónapot pihen a bor piacra dobás előtt.
Kóstolt borunk 100%-ban sangioveséből készült, akárcsak az est további borai is.Tiszta mély rubin színű nedű, erős illatintenzitással, a jegyek széles választékot mutatnak (fekete bogyósok, kávé, csoki, meggy, dohány, bors, fűszer, paprika). Finommá érett középmagas csersavtartalom, amely még tovább kerekedhet, középmagas test és ízintenzitás. Gyümölcsbombaként jellemezhető, magabiztos kávé- és dohányjegyekkel. A fejlődés szakaszában levő (harmadlagos aromák még alig jelentkeznek), ezért még nem is teljesen komplex bor, hosszú lecsengéssel. Nagyon jó.

3. Val di Suga Brunello di Montalcino DOCG 2010
Lássuk mit is takar a Brunello di Montalcino elnevezés: Montalcino egy dombtetőn fekvő toszkán település a Chianti régiótól délre, amelyről a körülötte elterülő kistérséget is elnevezték, a brunello pedig egy szőlőfajta (a bruno/barna kicsinyítő képzős alakja), amelyről kiderült, hogy valójában egy sangiovese klón neve. A helyiek viszont ragaszkodnak az általuk használt fajtanévhez, igen helyesen, mert boruk neve így márkanévvé nemesedhetett.
Közepes intenzitású rubinszínű bor gránátvörösbe hajló jegyekkel. Illatában nem tolakodik a gyümölcsösség. Némi illó savval indít, majd jön a gomba, dohány, avar, paprika, bőr, és csak a végén némi cseresznye és eper. Kortyban kifejezett intenzitás, középmagas test mutatkozik szintén átlag feletti finom és érett tanninnal. A zamatjegyekben a gyümölcsösség sokkal erőteljesebb, mint illatban, de nem hiányzanak a pörkölési jegyek sem: a kávé, a csoki, a konyakmeggy. Életgörbéje csúcsán levő bor, hosszú lecsengéssel, a nagyon jó és a kiváló minősítés határán. Remek szerkezetéből hiányoztak valamelyest a díszítő elemek, ezért inkább az első minősítés felé hajlott a társaság. Egyébként 2010 a pincészet legjobb éve volt.

4. Pian Delle Vigne Brunello di Montalcino 2010 Antinori
Az Antinori pincészet ikonnak számít a világ bortermelésében: az 1100-as évek óta jegyzett család, amely 1385 – azaz 26 nemzedék óta – a firenzei bormíves céh tagja. Az utóbbi években Magyarországon és Romániában is megvetették lábukat. Úttörői voltak a szupertoszkán boroknak, saját klónokkal kísérleteznek, már nem is csupán bort készítenek, hanem márkákat építenek. A Pian delle Vigne is az.
Gránátba hajló tiszta mély rubin szín, kifejezett illatintenzitással, kezdetben hordós jegyekkel (dohány, avar, gomba és némi animális jelleg), amit a fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztető illatcsokor követ. Szájban kifejezett zamatok (meggy, fekete cseresznye, csoki, földesség, kávé, dohány, pörköltség, vanília) középmagas érett, lekerekedett cserzőanyag kíséretében. Kifejlett bor, még ígéretes gyümölcsösséggel, hosszú utóízzel. Kiváló.

 5. Fontodi Flaccianello della Pieve Colli della Toscana Centrale IGT 2011
Szupertoszkán! A minősített biotermelő Fontodi pince (tulajdonos Giovanni Manetti) Flaccianellója a régi és új borkészítési eljárások tökéletes ötvözésével készül évről-évre csodás minőségben. A bor az utóbbi 10 évben háromszor szerepelt a Wine Spectator 10-es csúcslistáján. A 2011-es termés bora két évet töltött új francia kishordóban, majd még két hónapot nagy tölgyhordóban.
A még bíborszínű jegyekkel is ékeskedő rubin arról árulkodik, hogy ez a bor, még fejlődési görbéjének felívelő szakaszában van. Illatvilága kifejezett, már harmadlagos jegyekkel és pörkölési aromákkal – dohány, avar, kávé, icipici füst –, melyek kíséretében azonban gyönyörűen vonul be a fekete ribizli és a málna is. Az illatjegyek ízben is visszaköszönnek kiegészülve némi vaníliás beütéssel. Tanninja bár érett, bársonyos, mégis erőtől duzzad. Alkoholja magas, de teljes egyensúlyban van a többi összetevővel. Komplexitása még nem teljes, potenciál van még ebben a borban, bár már így is kiváló.

6. Antinori Tignanello 2012
Szupertoszkán bor és egy újabb márkanév – Tignanello –, természetesen Antinori színekben. In hoc signo vinces! A pincészet egyik jelképe ez a bor. Az 57 ha-os azonos nevű ültetvényen termesztik az ebbe szánt szőlőt úgy, hogy a talajt még megszórják darált Albarese mészkővel, hogy az visszaverje a nap melegét, így alulról is melegítve a fürtöket. Érlelés francia és (figyelem!) magyar tölgyfahordókban.
Színe mély bíbor-rubin, illatintenzitása erős közepes, de kezdetben szinte meghatározhatatlan. Egyértelmű, hogy hosszabb szellőzést igényelt volna. Bőszen pörgetjük a pohárban, hogy szóra bírjuk. Először a tercier jegyek settenkednek elő, de lassacskán azok teljes skálája felvonul: kávé, vanília, pörkölés, dohány, gomba, avar, paprika, bors, bőr, aztán szinte szégyenlősen megjelenik a meggy és a fekete cseresznye is. Utóbbiak idővel egyre jobban éreztetik jelenlétüket, jelezvén, hogy egy még igen zsenge borral van dolgunk. Csersava határozott ám érett és finom, teste közepesnél magasabb. Az első korttyal megállapíthatjuk, hogy az illat- és ízvilág gyönyörű összhangot alkot, ám utóbbiban már a gyümölcsösség uralkodik. Még igencsak fejlődő, de máris gyönyörű bor, amely nagyon sokat fog még szépülni. Kiváló! Sőt, pazar!

Néhány általános jellemzőt nem jeleztünk külön (csupán a kivételeket): a sangiovese borok többnyire hosszan tarthatók, ennek fő záloga a fajta magas savassága. Kóstolt boraink egytől-egyig szárazak voltak közepesnél magasabb szesztartalommal. És első borunkat kivéve a kóstolt tételek 100% -ban sangioveséből készültek.
Toszkána kiemelkedik Olaszország tartományainak sorából istenáldotta földrajzi adottságaival, egyedi történeti szerepével, dúsgazdag művészeti hagyományaival, remekmívű boraival, kiváló alkotóival. Ezen tálentumokkal pedig kiválóan sáfárkodik. Olyannyira kiválóan, hogy mi, erdélyiek, akik szintén nem vagyunk tálentumok híján, akár példát is vehetnénk róla!

Vincze László

Oszd meg és uralkodj: