2016. január havi bejegyzések

Világfajta az Olt partján

Az októberi évjárat-összehasonlító kadarka-kóstoló Balla Géza pincéjéből igen sikeresnek bizonyult. Ezért-e vagy eredeti terve szerint, ügyvezetőnk, Banga Attila ismét egy vertikális sorral rukkolt elő. Az olténiai Prince Stirbey pincészet cabernet sauvignonjának hét évjárata került ezúttal terítékre.

20151109_223046

A Németországba szakadt Ileana Kripp-Costinescu, a havasalföldi főúri család, a Ştirbey família (Ştirbei alakban ismertebb) leszármazottjaként, a rendszerváltás után igényelte és kapta vissza a családi birtokot. Itt alapította meg férjével, a német Jakob Kripp báróval a borászatot, ahova a francia szőlészeti iskolázottsággal rendelkező Oliver Bauer borászt alkalmazták szakmai vezetőnek.

Az ültetvények Drăgăşani mellett, az Olt partján fekszenek, a 2000-es évek elején kezdődött a felújításuk, ma már több mint 50 hektár van a művelésük alatt, öt dűlőről szüretelnek.

A kóstolt fajtáról nem tisztünk újat mondani, és egyébként is a Bordeaux-ból származó szőlőről már mindent elmondtak. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen a cabernet sauvignon világfajtává szaporodva hatalmas nemzetközi karriert futott be, olyannyira, hogy ma ő adja a világ leggyakoribb és legnépszerűbb vörösborát. Emlékeztetőül álljon itt csupán annyi: a cabernet franc és sauvignon blanc nem kívánt gyermekeként jött világra (vad beporzással), amint azt az 1997-ben elvégzett genetikai tesztek kimutatták. A szőlőszemek vastag héjúak, magvai nagyok, cserzőanyag tartalma magas. Hosszú a tenyészideje, ezért kései szüretet igényel.

Következzék hét évjárat cabernet sauvignon-ja a Prince Stirbey-től:

2012 – Enyhe fülledtség, erdei fekete bogyós gyümölcsök, avar, gomba, bors, keserű csokoládé illata, szájban pedig fekete cseresznye, meggy, gomba, fűszer és itt is keserű csokoládé.Viszonylagos fiatalságát jelzi a bíbor szín, gyűrűjének rubinja azonban int, hogy már túl van hátulgombolós korán. Ennek ellenére még igencsak fejlődő a bor, közepes sava azonban jelentős potenciált nem ígér.

2011 – Némi illó savval, fülledtséggel és animális jegyekkel indít az illat, követi a keserű csokoládé, a vanília végül az erdei bogyós gyümölcsök. Ízben keserű csokoládé, vanília, fekete cseresznye, meggy, konyakmeggy, fűszer. Tanninja minden érettsége és finomsága ellenére határozott. Jó az egyensúlya, kellően koncentrált is, de némi komplexitást még hiányolunk belőle.

2010 – Illatvilága nem túl öszetett: zöldfűszer, fekete bogyósok, csokoládé, vanília, ízben ugyanez érhető tetten a gyümölcsök némileg nagyobb intenzitása mellett. Az alkohol melegít, a csersav kissé még nyers, s maga a bor is ezt az összbenyomást kelti, nem túl hosszú lecsengés mellett.

2009 – Fülledtség, animalitás, bőr, avar, dohány, gomba, keserű csokoládé, vanília, fekete bogyós gyümölcs mind jelen van az illatvilágban, ízjegyeinek sora ehhez képest jóval kurtább: csoki, vanília, fekete cseresznye, gomba, fűszer. Kortya hosszú, ám az alkohol kissé kilóg.

2008 – Állati jegyek köszöntik az orrot, bőr, avar, gomba következik, némi nyílás után pedig csokoládé, kávé, vanília, konyakmeggy, fekete cseresznye, szeder. A kortyban csokoládé, vanília, fűszer, fekete cseresznye, meggy, erdei gyümölcs. Bár van egyensúlya, komplexitása nagyon zsenge.

2007 – Gránátba hajló rubinja jelzi: nem mai csirke már őkelme. Illatvilágát is a harmadlagos jegyek uralják – bőr, gomba, avar, dohány, némi illó sav társaságában, fűszer és fekete csokoládé kíséretében –, zárásként jelennek meg csupán a fekete bogyósok. Ízjegyein (fekete cseresznye, fűszer, vadmeggy, csokoládé) egy azonosítatlan kesernye uralkodik. Lehet, hogy az életkor bélyege? Míg az előző borok még hosszabb-rövidebb fejlődési potenciállal rendelkeztek, ez a bor – bár még csúcsközeli állapotban van – már a hanyatlás diszkrét jegyeit mutatja.

2004 – Fekete csoki, fekete cseresznye és ezzel nagyjából ki is merítettük az illatvilág „sokszínűségének” ecsetelését, amihez ízben még hozzáadódik a meggy is. Ennyi. Ja, és ízben, illatban egyaránt illó sav. Már csak tipikussága és egyensúlyának maradványai emlékeztetnek fénykorára.

Ráadásként még egy kis „fűszer”: metoxipirazin. Így nevezik azt a vegyületet, ami a kóstolt tételek majd’ mindegyikénél tetten érhető volt, az, ami a paprikás jelleget kölcsönzi. Román mérce szerint ez akár az adott bor pikantériájaként is felfogható, ám nemzetközi szinten borászok és borfogyasztók között egyaránt negatívumnak számít, és a boltok alsó polcaira száműzi az ilyen jeggyel „ékeskedő” borokat. A metoxipirazint régóta tanulmányozzák, a kutatások eredményeket is produkáltak, nem mindenki siet azonban ezeket alkalmazni.

A szerkezeti jegyeket elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a pincészet biztosra megy, nem kockáztatnak: becsületesen, mérnöki pontossággal – majdhogynem körzővel-vonalzóval – elkészített tisztességes borok ezek: az összetevőket (sav, tannin, alkohol, test) többnyire a közepes (+) szintre lőtték be, alig egy-két összetevőnél van kilengés innen fel vagy le. Végeredményben az egyensúlyt, a tipikusságot és a hosszúságot több-kevesebb sikerrel hozni tudták, ám a koncentráltság és az összetettség többnyire hiányos.

Igyekeztünk minden alig értékelhető jegyet is kimutatni, azonban így se igen vannak évjárati különbségek. Az asztali borok kategóriájának felső vonalából valók ezek a cabernet-k (bár az áruk magasabbra taksálja őket – a román árpolitikába azonban nem kívánunk belemenni), igazi egyéniség híján. „Újvilági egyenminőség” – vágjuk rá reflexből, habár azt is tudjuk, hogy egyre több óperencián túli termőhely (pl. a Napa-völgy és Chile) már pazar ellenpéldákkal szolgál.

Végeredményben arra jutottunk, hogy a 2008, 2009, 2010, 2011-es évjárat alulról súrolja a nagyon jó határát, a többi a jó kategóriába sorolható. Ergó: aki megbízható cabernet sauvignont akar, bátran vegye ezeket, ha ennél többre vágyik, nézzen szét másutt.

A kóstoló intésül szolgáIt a csapatnak: szükséges és tanulságos időnként a hazai piacon is szétnézni. Enélkül képtelenség párbeszédet folytatni a román borokról.

Vincze László

Oszd meg és uralkodj: