Vincze László összes bejegyzése

Világfajta az Olt partján

Az októberi évjárat-összehasonlító kadarka-kóstoló Balla Géza pincéjéből igen sikeresnek bizonyult. Ezért-e vagy eredeti terve szerint, ügyvezetőnk, Banga Attila ismét egy vertikális sorral rukkolt elő. Az olténiai Prince Stirbey pincészet cabernet sauvignonjának hét évjárata került ezúttal terítékre.

20151109_223046

A Németországba szakadt Ileana Kripp-Costinescu, a havasalföldi főúri család, a Ştirbey família (Ştirbei alakban ismertebb) leszármazottjaként, a rendszerváltás után igényelte és kapta vissza a családi birtokot. Itt alapította meg férjével, a német Jakob Kripp báróval a borászatot, ahova a francia szőlészeti iskolázottsággal rendelkező Oliver Bauer borászt alkalmazták szakmai vezetőnek.

Az ültetvények Drăgăşani mellett, az Olt partján fekszenek, a 2000-es évek elején kezdődött a felújításuk, ma már több mint 50 hektár van a művelésük alatt, öt dűlőről szüretelnek.

A kóstolt fajtáról nem tisztünk újat mondani, és egyébként is a Bordeaux-ból származó szőlőről már mindent elmondtak. Ez elkerülhetetlen volt, hiszen a cabernet sauvignon világfajtává szaporodva hatalmas nemzetközi karriert futott be, olyannyira, hogy ma ő adja a világ leggyakoribb és legnépszerűbb vörösborát. Emlékeztetőül álljon itt csupán annyi: a cabernet franc és sauvignon blanc nem kívánt gyermekeként jött világra (vad beporzással), amint azt az 1997-ben elvégzett genetikai tesztek kimutatták. A szőlőszemek vastag héjúak, magvai nagyok, cserzőanyag tartalma magas. Hosszú a tenyészideje, ezért kései szüretet igényel.

Következzék hét évjárat cabernet sauvignon-ja a Prince Stirbey-től:

2012 – Enyhe fülledtség, erdei fekete bogyós gyümölcsök, avar, gomba, bors, keserű csokoládé illata, szájban pedig fekete cseresznye, meggy, gomba, fűszer és itt is keserű csokoládé.Viszonylagos fiatalságát jelzi a bíbor szín, gyűrűjének rubinja azonban int, hogy már túl van hátulgombolós korán. Ennek ellenére még igencsak fejlődő a bor, közepes sava azonban jelentős potenciált nem ígér.

2011 – Némi illó savval, fülledtséggel és animális jegyekkel indít az illat, követi a keserű csokoládé, a vanília végül az erdei bogyós gyümölcsök. Ízben keserű csokoládé, vanília, fekete cseresznye, meggy, konyakmeggy, fűszer. Tanninja minden érettsége és finomsága ellenére határozott. Jó az egyensúlya, kellően koncentrált is, de némi komplexitást még hiányolunk belőle.

2010 – Illatvilága nem túl öszetett: zöldfűszer, fekete bogyósok, csokoládé, vanília, ízben ugyanez érhető tetten a gyümölcsök némileg nagyobb intenzitása mellett. Az alkohol melegít, a csersav kissé még nyers, s maga a bor is ezt az összbenyomást kelti, nem túl hosszú lecsengés mellett.

2009 – Fülledtség, animalitás, bőr, avar, dohány, gomba, keserű csokoládé, vanília, fekete bogyós gyümölcs mind jelen van az illatvilágban, ízjegyeinek sora ehhez képest jóval kurtább: csoki, vanília, fekete cseresznye, gomba, fűszer. Kortya hosszú, ám az alkohol kissé kilóg.

2008 – Állati jegyek köszöntik az orrot, bőr, avar, gomba következik, némi nyílás után pedig csokoládé, kávé, vanília, konyakmeggy, fekete cseresznye, szeder. A kortyban csokoládé, vanília, fűszer, fekete cseresznye, meggy, erdei gyümölcs. Bár van egyensúlya, komplexitása nagyon zsenge.

2007 – Gránátba hajló rubinja jelzi: nem mai csirke már őkelme. Illatvilágát is a harmadlagos jegyek uralják – bőr, gomba, avar, dohány, némi illó sav társaságában, fűszer és fekete csokoládé kíséretében –, zárásként jelennek meg csupán a fekete bogyósok. Ízjegyein (fekete cseresznye, fűszer, vadmeggy, csokoládé) egy azonosítatlan kesernye uralkodik. Lehet, hogy az életkor bélyege? Míg az előző borok még hosszabb-rövidebb fejlődési potenciállal rendelkeztek, ez a bor – bár még csúcsközeli állapotban van – már a hanyatlás diszkrét jegyeit mutatja.

2004 – Fekete csoki, fekete cseresznye és ezzel nagyjából ki is merítettük az illatvilág „sokszínűségének” ecsetelését, amihez ízben még hozzáadódik a meggy is. Ennyi. Ja, és ízben, illatban egyaránt illó sav. Már csak tipikussága és egyensúlyának maradványai emlékeztetnek fénykorára.

Ráadásként még egy kis „fűszer”: metoxipirazin. Így nevezik azt a vegyületet, ami a kóstolt tételek majd’ mindegyikénél tetten érhető volt, az, ami a paprikás jelleget kölcsönzi. Román mérce szerint ez akár az adott bor pikantériájaként is felfogható, ám nemzetközi szinten borászok és borfogyasztók között egyaránt negatívumnak számít, és a boltok alsó polcaira száműzi az ilyen jeggyel „ékeskedő” borokat. A metoxipirazint régóta tanulmányozzák, a kutatások eredményeket is produkáltak, nem mindenki siet azonban ezeket alkalmazni.

A szerkezeti jegyeket elemezve arra a következtetésre jutunk, hogy a pincészet biztosra megy, nem kockáztatnak: becsületesen, mérnöki pontossággal – majdhogynem körzővel-vonalzóval – elkészített tisztességes borok ezek: az összetevőket (sav, tannin, alkohol, test) többnyire a közepes (+) szintre lőtték be, alig egy-két összetevőnél van kilengés innen fel vagy le. Végeredményben az egyensúlyt, a tipikusságot és a hosszúságot több-kevesebb sikerrel hozni tudták, ám a koncentráltság és az összetettség többnyire hiányos.

Igyekeztünk minden alig értékelhető jegyet is kimutatni, azonban így se igen vannak évjárati különbségek. Az asztali borok kategóriájának felső vonalából valók ezek a cabernet-k (bár az áruk magasabbra taksálja őket – a román árpolitikába azonban nem kívánunk belemenni), igazi egyéniség híján. „Újvilági egyenminőség” – vágjuk rá reflexből, habár azt is tudjuk, hogy egyre több óperencián túli termőhely (pl. a Napa-völgy és Chile) már pazar ellenpéldákkal szolgál.

Végeredményben arra jutottunk, hogy a 2008, 2009, 2010, 2011-es évjárat alulról súrolja a nagyon jó határát, a többi a jó kategóriába sorolható. Ergó: aki megbízható cabernet sauvignont akar, bátran vegye ezeket, ha ennél többre vágyik, nézzen szét másutt.

A kóstoló intésül szolgáIt a csapatnak: szükséges és tanulságos időnként a hazai piacon is szétnézni. Enélkül képtelenség párbeszédet folytatni a román borokról.

Vincze László

Oszd meg és uralkodj:

Kadarka-parádé Balla Gézától

Bár tudjuk, hogy a Kárpát-medence borkínálata nem volt mindig kétpólusú – vörös és fehér –, mégis képesek vagyunk mindannyiszor meglepődni valahányszor azt halljuk, hogy a törökvészig legfeljebb a királyi, esetleg a főúri udvarok ismerték a vörösbort, és kékszőlő a budai királyi birtokon talán ha termett. Aztán megjött a kadarka.

Kígyót-békát mondhatunk a törökre, de ezt a fajtát, illetve magát a vörösbort neki köszönhetjük. Igen, a Mohamed-hívő és szeszesital-tagadó töröknek. Persze, csak közvetve. Ha ugyanis a krónikák igazat beszélnek, akkor az oszmán terjeszkedés elől északra menekülő rácok hozták magát a fajtát és vele együtt a héjon áztatáson alapuló vörösbor készítési eljárást. A fajta neve feltehetően a Shkodrai-tó nevéből eredeztethető (Albánia és Montenegró határán), melynek szerb neve Skadar. Ezt pedig a helyenként ma is fellelhető magyar kadar elnevezéssel összevetve, eléggé kézenfekvő az etimológia. A folytatás sikertörténet. Olyannyira, hogy a filoxéravész előtti magyarországi szőlőterület 60 százaléka kadarka volt. Egerben pedig ez lett a bikavér alapbora.

kadarka

S ha már ily népszerű volt a fajta, és az Alföldön jól át is vészelte a gyökértetű garázdálkodását, a magyarságnak gondja volt rá, hogy visszatelepítse legnépszerűbb fajtáját. De amit nem végzett el a szőlővész, majdnem megtette a szocialista tervgazdálkodás. „Megbízhatatlan és kényes fajtaként” – való igaz, odafigyelést igényel – majdhogynem teljesen kiirtották egyéb bőtermő – ez volt a lényeg – és ellenálló fajták javára. A mai Magyarországon mintegy 1 százalékra tehető a szőlővel beültetett összterület kadarkaállománya.

Most a visszaszokás évtizedeit éljük. Kettőn áll a vásár: termelőn és fogyasztón. Felelős és öntudatos borászoknak hál’ Istennek nem vagyunk híján. Értik a csíziót is: a kadarka már réges-rég hungarikum, és számukra már egyértelmű, hogy világszinten igazán a helyi fajtáinkkal tudunk labdába rúgni. Ezzel a gondolattal a szélesebb fogyasztórétegnek még barátkoznia kell. Főleg, hogy a nagy természetű vörös világfajták eluralkodása után szinte értelmezhetetlen ez a fűszeres, könnyed világ, ami a kadarkát jellemzi. Nemzedékeknek kell visszatalálniuk erre az útra. A kulturált, egyre szélesedő borfogyasztó réteg azonban nyitottságot, érdeklődést mutat.

De milyen is a kadarka? A szőlő gyökere szerteágazó, ezért homokon is megél. Hajtása támasz nélkül is megáll, gyalogművelésre alkalmas. Kései érésű, napfényigénye magas, egyébként igénytelen. Az odafigyelés viszont megtérülhet, ugyanis rothadékonyság, fagyásérzékenység jellemzi és a lisztharmat is könnyen kárt tehet benne. Bőtermő, de a hozamkorlátozást meghálálja. Borát viszonylag kevés csersav, ám hangsúlyos savtartalom jellemzi, ezekkel amolyan magyar pinot noir-nak számít. Mondják is róla, hogy pannon pinot. Viszonylag karcsú test, áttetsző szín, fűszeres íz- és illatvilág, elevenség. A paprikás ételek – gulyás, halászlé – kiváló kísérője, a magyar konyha tökéletes bora.

Magyarország vezető kadarkás területe az Alföld és Szekszárd. Előző helyen könnyedebb bort ad, a szekszárdi löszön valamivel testesebbet. Ezenkívül egyre erőteljesebben jelentkezik a kadarka-piacon Villány, Pécs, Buda, Gyöngyös, Eger is.

És ezeken kívül ott van a Balla Gézáé a Ménesi borvidéken, Arad-hegyalján! A történelmi Magyarország e vidékén termett a legnevesebb kadarka, amelyből aszút is készítettek. Vörös aszút! A XVIII-XIX. század volt a ménesi bor fénykora, és ezt próbálja feltámasztani, nem kevés sikerrel, Balla Géza. Ehhez pedig elsősorban a kadarka hagyományát kellett újra élesztenie. Sikerült! A következő lépés volt a kadarkának olyan identitást adni, amelyre a termőhely, a talajadottságok és az éghajlat predesztinálja. Sikerült! S hogy ez nem múló szeszély: ma Balla Gézáé a legnagyobb Kárpát-medencei kadarka-ültetvény, az Arad-hegyaljai kadarka ismét jelen van az összmagyarság tudatában és poharában!

Mindezt pedig annak ellenére sikerült elérnie, hogy ő maga is vallja, hogy a fajtát nem egyszerű termeszteni. Állítása szerint ötévente kétszer terem jó kadarka, de az is lehet, hogy csak egyszer. (Ezt egyébként a kóstolt kínálat is tükrözi.) A jó minőség érdekében azonban minden tőle telhetőt megtesz. Úgy például, hogy a hektáronkénti 10-12 tonnát is teremni képes fajta hozamát mintegy három tonnára korlátozza, aminek az eredménye kétezer liter hektáronként. S ha a minőség mégsem üti meg az általa elvárt színvonalat, nem palackozza, eladja folyóborként. A Maros közelsége szerencsés évjáratokban az aszúsodásnak is kedvez. Balla ezt úgy fogalmazza meg: esős szeptember után meleg október = aszú. Ezen próbálkozásainak eredménye a Kadarisszima néven forgalmazott nedű.

Balla Géza egyébként borkészítő szilágysági faluból származott Arad-Hegyaljára, az állami pincészethez, miután 1986-ban befejezte kolozsvári agronómiai tanulmányait. A rendszerváltás után vezetője lett a borászatnak, amely 2002-ben, magánosítás révén a tulajdonába került. Első ménesi évében, 1987-ben készítette el első kadarkáját, amelyet e jeles estén meg is kóstolhattunk. De vegyük csak szép sorjában az eseményeket. Balla Géza vertikális kadarka-kóstoló következik:

2013

Tiszta, közepes mélységű rubin színébe még be-bevillannak a bíbor árnyalatok. Illata, tercier aromák híján, fejlődő szakaszról árulkodik, bár az első pacsulis benyomás elgondolkodtat. Azon túl főleg gyümölcsök meg fűszer. Ezek ízben is nagyon ott vannak. A korty egyébként középértékeket mutat (sav, alkohol, test, intenzitás), a cser lóg ki némileg, lefele. Egyensúlya, tipikussága rendjén, a lecsengés is valamivel hosszabb az átlagosnál, de nagy komplexitást hiába keresünk benne. Vonzó gyümölcsösség, kerekség jellemzi, egyenes vonalú, őszinte, nem hivalkodó, de a nagy potenciált ígérő beltartalmi értékeknek híján van. A és a nagyon jó határmezsgyéjén mozog, ott is marad még egy ideig. Fejlődnie viszont nemigen van miből, ez pedig egyértelművé teszi, hogy a kadarka számára Ménesen ez nem volt kiemelkedő évjárat.

2012

Színe, bíboros beütéseivel, ifjoncabb egy évvel fiatalabb testvéréénél. Az illat, némi animálitás leple alatt fejlődő gyümölcsös és fűszeres jegyeket mutat, bár a pici kakaósság már az érés magasabb fokát jelzi. Ugyanerre utal a kortyban jelentkező lekvárosság, amely azonban háttérben marad a játékos gyümölcsösség és kacér fűszeresség mellett. Sava, szesztartalma magas és a cser is meghaladja a közepest, kimondottan testes bor, de kadarka lévén, ezt is pajkosan csinálja. A komplexitást megelőlegezzük neki, de a szerkezete már igen rendben van, a lecsengése is ígéretes. Nagyon jó és még fejlődni fog.

2009

Halvány rubin színe kifejlett kadarkát mutat, amit illatjegyei is alátámasztanak: gazdag és változatos gyümölcsösség (eper, málna, meggy, cseresznye) és fűszeresség (vanília, fahéj) mellett már jócskán jelen vannak a harmadlagos jegyek (avar, gomba) is. Ezeket ízben is újra köszönthetjük, plusz még némi zöldpaprikát is. Ízjegyei intenzívek, határozottak, csersava közepes, érett és finom, ám a sav, az alkohol és a test meghaladja a középértékeket, a korty pedig hosszú. Némi összetettség talán még hiányzik belőle ugyan, de legszebb férfikorban van ez a bor. Nagyon jó.

2008

Ráncosodó arca már árulkodik: túl van élete delén. Rubin színe már gránátba hajlik, és tükrös tisztasága is immár a múlté. Illatában a körömlakk tolul előtérbe, majd az ezt követő animális jegyeken pajzánkodik némileg a társaság. Marad azért gyümölcs is a végére. Ízben pedig egyértelműen utóbbiak uralkodnak, némi lekvárosság és fűszeresség kíséretében. Tannin, szesz közepeset meghaladó értékeket mutat, a savgerinc viszont némileg elmarad ettől, ami magyarázattal is szolgál a korosodásra. Egyensúlya rendben van, komplexitást viszont talán sosem ismert. Nyilvánvaló, hogy volt már jobb, és bár elindult a szétesés útján, de szépen öregszik. Nagyon jó.

2006

Ezzel a tétellel bebocsátást nyerünk a nagy, történelmi jelentőségű BG-kadarkák közé. Többünknek van már emléke a 2006-osról. Lássuk milyen több év távolából! Közepes rubinvöröse krisztálytiszta, illata arasznyi távolból is vonzza az orrunkat. A harmadlagos aromák (állati, bőr, avar, gomba) kiszellőzése után a legérettebb gyümölcsök is felsorakoznak: meggy, fekete cseresznye, eper, málna, konyakmeggy, amelyeket fűszer és csokoládé követ. Kifejlett, összetett illatvilág, amelyet méltóképpen követ az ízvilág komplexitása: lásd a fentieket némi diszkrét szilvalekvárral kiegészítve. Közepesen túli sav- és szesztartalom, hasonló test, közepes tanninjai érettek, bársonyosak és karakteresek. Kortya hosszú, szép az egyensúlya és kellően koncentrált. Komplexitása még nincs zeniten, jelzendő, hogy ennek a bornak még tartalékai vannak. S hogy milyen több év távolából? Kiváló!

2003

Némi túlzással, anno ez a bor vette el a szüzességem, s számomra kadarkában azóta is mérce maradt. Ennek megkóstolása fordulópont volt életemben. Addig csak érdeklődéssel ittam a bort, azóta viszont tudatosan, odafigyeléssel. S most jóval deresebb fejjel elismeréssel adózom hajdani önmagamnak: ez a bor – tökéletlensége dacára (Kormos Zoli megfogalmazásában: minden kissé kikönyököl belőle) – ma is egy élő, kiváló bor! Tiszta, közepes rubin szín. A 2006-os tétel íz- és illatvilága visszakacsint ránk, sav- és tanninértékei viszont már a magas kategóriában járnak, és bizony-bizony ez egy testes bor. Nem lenne tipikus kadarka? De, ez egy tipikus ménesi kadarka, Balla Géza tollából. Szép szerkezet, talán némi összetettség még elkelt volna belé, de az már talán sosem lesz meg, mert ez a bor már élete delén van. De még jó ideig ott marad!

2000 – illat és korty sokszínűsége hiányzik

Mély rubinja már homálylik. Talán ezért is mély. Illata körömlakkal indít. Hoppá, ilyennel már találkoztunk ma este, s abból nem sok jó sült ki. Ezt elhessentve egy fejlett illatvilág tárul fel: a harmadlagos aromák dominálnak, ám követik őket a vegetális, fűszeres jegyek, majd a szép gyümölcsösség, amelyben a meggy és a fekete cseresznye uralkodik. Sav, csersav, alkohol, test mind a közepes fölötti értékekkel jelentkezik, ízben pedig az illatjegyek köszönnek vissza – érdekes – fordított sorrendben paprika, dohány és csoki zárással. A komplexitása bár hézagos, a borélet útjának felén (bocsánat, Dante mester!), ez a nedű is kiváló. S ha a 2008-ashoz hasonlóan ez is körömlakkal indított, végeredményben mégis: „mecsoda különbség!”

1987

Végezetül szálljunk vissza időszámításunk kezdetére, a távolból felködlő második évezredbe. Poharunkban az origó! Balla Géza első kadarkája! A homályos, mély gránátba hajló rubin szín nem lep meg egy ilyen szépkorú bornál. Beleszippantva nem túl tiszta illat csap meg, valamicske illó sav és a már refrénné váló körömlakk. Bősz legyezés következik és türelemjáték: ki adja fel hamarább. Nos, kitartásunk diadalt eredményez. Kétes diadalt: aszfalt, bőr, gomba, avar, dohány, széna, medvegyökér. Nem lesz ebből énekes halott. Az újabb kivárás azonban már eredménnyel jár: egyre dominánsabb meggyillat jelentkezik. Hoppá! Hát mégis? Persze kortyban már csak a lekvárosság esetében beszélhetünk gyümölcsös jellegről, de az viszont megbízható. Sőt, a csokis íz is kellemes, olyannyira, hogy e kettő szinte elnyomja az avaros, szénás, dohányos jegyeket. Csersava közepes, érett, kissé szárító, de savai, alkoholszintje, teste, ízintenzitása mind a közép plusz kategóriában helyezkednek el, ami jórészt a hosszú élet titka. Világos, hogy ez a bor már túl van virágkorán, de le a kalappal előtte és készítője előtt, mert meglepően jól tartja magát, talán még néhány évig ilyen lehet. Nagyon jó.

Feleim a borban! Igyatok kadarkát! Evés előtt, evés közben, evés után, evés helyett, mert meghálálja a bizalmat. A kadarkatermelők hisznek benne, de a fogyasztótól várják a biztatást. Hát adjuk meg nekik. Mindannyiunk javára.

Csattanónak is beillik Balla Géza vallomása a szőlőfajtáról: a kadarka nem hosszú életű bor. Az általa összeállított borsorral mintha saját magát akarta volna megcáfolni. Kívánjuk még neki – és nem épp önzetlenül magunknak is – az öncáfolatok további hasonló sorozatát.

Vincze László

Oszd meg és uralkodj: